Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/2. (2009) (Szombathely, 2009)
ILON Gábor: A RÉGÉSZETTUDOMÁNY MÚLTJA, JELENE ÉS LEHETSÉGES JÖVŐJE
feltételezett bánya /a plató alatti kísérő teraszon/ 1929. évi feltárását 2500 pengővel a népjóléti miniszter támogatta. 102 Hivatásos szakemberként csupán az őstörténészből régésszé éppen Szombathelyen váló TOMPA Ferenc és a régész diplomával rendelkező MOZSOLICS Amália tevékenykedtek sajnos rövid ideig a megyében. A savariai római kori emlékek összegyűjtését és első teoretikus feldolgozását az acsádi születésű FETTICH Nándornak (KELBERT 2006, 2006b) köszönhetjük, 1938-tól váltja fel a szisztematikus kutatás a Püspökkert/Romkert területén, ami JÁRDÁNYI-PAULOVICS István és GÉFIN Gyula nevével fémjelezhető. A megye más településein csak kisebb léptékű és ad hoc jellegű gyűjtések, feltárások folytak. Ezek sorából mindenképpen kiemelkedik a vasasszonyfai avar kori temető HORVÁTH Tibor Antal és TOMPA Ferenc vezette 1923-1929 közötti és a korszak végén NEMESKÉRI János 1941-1944. évi sorokpolányi Árpád-kori temető ásatása. A meglehetősen siralmas anyagi háttér ellenére a máig érvényes súlypontok már ekkor kialakultak: az őskort tekintve a velemi Szent Vid, a római kori Savaria, valamint az avar- és Árpád-kori temetők kutatása. A gyűjtőterület pedig - a múzeum elnevezése ellenére, néhány kivételes eseten túl - nem volt nagyobb, mint a Szombathely városát körülvevő 30 km-es sugarú kör. A trianoni szerződés következtében elcsatolt területeken tehát érdemi gyűjtés nem volt, s tulajdonképpen a „csonka" Vas megyét sem fedte le. AZ 1950-ES ÉVEKTŐL 1973-IG A néhány évig tartó jogi bizonytalanságot és az államosítást követően TÜRR Ervin, majd Buocz Terézia és SZENTLÉLEKY Tihamér munkásságával elkezdődik a valóban hivatásos régészet korszaka. A kőszegi és a sárvári várak régészeti-műemléki kutatása az Országos Műemlék Felügyelőség (OMF) szakembereivel történt meg az 1960-as években. Ezen időszak tagadhatatlanul meghatározó eleme a Savaria-kutatás felerősödése SZENTLÉLEKY Tihamér Iseum (21. ábra) és Romkert-ásatásainak köszönhetően. Fontos mérföldkőként vehető számba a római Savaria topográfiájának megírása és megjelentetése (Buocz 1967) (26.1. ábra). A korszak végét, egyúttal egy új periódus átmenetét jelentik az 1970- es évek a megye régészeti tudományos kutatásának történetében. 1971-ben megjelent (26.2. ábra) a Die römischen Steindenkmäler in Savaria című korszakos fontosságú kötet az Akadémiai Kiadó és az amsterdami Adolf M. Hakkert kiadó gondozásában. 1971- 72-ben erőtlenül kezdődtek meg - majd hamarosan el is haltak - a megye régészeti topográfiájának munkálatai, elsőként a legismertebb földművek (pl. Szent Vid, Karakó, Söpte) geodéziai felmérésével, amelyket az ALUTERV szakemberei EŐRY Karácsony vezetésével végeztek (SZENTLÉLEKY 1975). A tervezett első kötet a szombathelyi járás területét tartalmazta volna. A felmérésekkel párhuzamosan a járás nagy részének terepbejárása 103 állítólag megtörtént. 1972-ben megindult a velemi Szent Vid új kutatási periódusa KÁROLYI Mária (KÁROLYI 1985: 408-417) irányításával. Ugyancsak 1972-ben folytatódott - negyed évszázadnyi szünetet követően - a Romkert II. kutatási üteme (33.3. ábra) az OMF megbízásából, hiszen a háborús és háborút követő helyreállítások után addigra igencsak megromlott a kőfalak állapota és számos időrendi kérdés maradt nyitva. E munkálatokat SZENTLÉLEKY Tihamér vezette, munkatársa Buocz Terézia volt. Az időszak súlyponti kutatási területe Savaria-Szombathely és csak esetleges a városon kívüli régészeti jelenlét, ami azért néha túllép a megelőző korszak hatékonysági rádiuszán. Névlegesen azonban Vas megye. AZ 1 973 ÉS1 996 KÖZÖTTI IDŐSZAK: A TERVEZETT KUTATÁSOK ÉVTIZEDEI Fontos újdonság a nyilvántartásban, hogy 1973-tól (BANDI 1979) koronkénti (őskor, római- és középkor) bontásban történik a tárgyak szakleltárkönyvbe vétele. Tervásatások (azaz tervezett tudományos célú) és tematikus kutatások indultak (BANDI 1983: 260). 1973-tól a séi Malomoldalon (28.3. ábra) a késői neolitikum időszakának megismerésére irányuló - a megyében előzmény nélküli - feltárás indult KÁROLYI Mária irányításával, amelybe az MTA Régészeti Intézete KALICZ Nándor személyében 1975-től (BANDI 1980) kapcsolódott be. A lelőhely és emlékei (különösen idoljai) rövidesen nemzetközi hírnévre tettek szert. Ugyancsak 1973-tól egy évtizedig 102 Savaria Múzeum, Történeti Adattár, SMTA. 53/1929. 103 Sajnálatos, hogy ennek írott feljegyzései nincsenek meg a Régészeti Adattárban.
