Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/1. (2009) (Szombathely, 2009)

GABONATARTÓ„BEDEN" Leltári szám: N.59.792.1. GRAIN STORAGE "BEDEN" Inventory number: N.

59.792.1. Jegenyefatörzsből vájt óriási gabonatartó bödön, szabálytalan alakú, erősen „szúrágta", oldalán faszegekkel hozzáerősített két folttal, egy nagy repedéssel. Magassága 124-130 cm, fenékátmérője 58-67 cm, belső száj átmérője 81-87-91 cm, külső száj átmérője 85-93-98 cm, belső mélysége 115-118 cm. Gyűjtési helye Murahely (ma Doklezovje, Szlovénia). Huge grain storage tub gouged out of a poplar tree trunk, irregular shaped, heavily "worm eaten", with two patches fixed by wooden pegs to the side, with one large split. Height 124-130 cm. Diameter at bottom 58-67 cm. Internal diameter 81-87-91 cm. External diameter 85-93-98 cm. Internal depth 115-118 cm. Collection site Murahely (now Doklezovje, Slovenia). IRODALOM - LITERATURE BALASSA, I. (2001): Gabonatermesztés. - In: SZILÁGYI, M. (szerk.): Magyar Néprajz II. Gazdálkodós. Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 295-433 BÁTKY, Zs. (1941-43): A fa megmunkálása. - In: BÁTKY, Zs., GYÓRFFY, I. & VISKI, K. (szerk.): A magyarság tárgyi néprajza. Első kötet. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, pp. 307-321 1942 1943 19* 1943-ban Murahelyről, avagy Deklezsinből, a mai szlovéniai Doklezovje községből került a megyei múzeum gyűjteményébe az egyetlen fatörzsből kivájt gabonatartó, népies nevén „beden". A tárgy megszerzése arra az időszakra tehető, amikor a trianoni határok meghúzásával, nagyhatalmi döntések nyomán a Jugoszláv Királysághoz elcsatolt, egykor zalai alsólendvai, és a hajdan volt vasi muraszombati járások néhány évig, 1941 és 1945 között ismét Magyarország területéhez tartoztak. A második világháborút követő időszakban, a múzeumi élet újjászervezésekor, 1948-ban KERECSÉNYI Edit (1927-2006) leltározta be a megjegyzése szerint, állítólag 400 éves tárgyat. Miként BÁTKY Zsigmond írta, a bodonok, akárcsak a hasonló technikával készült vékák, kaptárok, függőleges irányban, keserves munkával kivájt fatörzsek, melyeket akár két méteresre is meghagyhattak (BÁTKY 1941-43: 315). A történelmi Magyarország szerte, főként erdős vidékeken használt, igen archaikus tárgyféleségnek mondható búzásbodon elsősorban a kamrában, pajtában állt, olyan helyen, ahol tolvaj, vagy éhes jószág nem tudott könnyen hozzáférni (BALASSA 2001: 428). így volt ez helyenként a történelmi Vasvármegye falvaiban is. A gabonásbodon évtizedek óta a Vas Múzeumfalu lócsi házának kamrájában tekinthető meg.