Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/1. (2009) (Szombathely, 2009)

PARITTYA Ij Leltári szám: H.64.31.1. CATAPULT Inventory number: H.64.31.1. 17. századi vadászíj acél ívvel, vas törzsére szerelt felhúzó készülékkel. A felhúzókar eleje csuklósan kapcsolódik a törzshöz. Fa tusája csonttal berakott. Hosszúsága 75 cm, szélessége 46 cm. 17

th century hunting catapult with a steel bow, with a wind-up mechanism mounted on the iron body. The wind-up arm is linked to the body with a hinge. The wooden stock is inlaid with bone. Length 75 cm, width 46 cm. IRODALOM - LITERATURE TEMESVÁRY, F. (1992): Vadászfegyverek. - Zrínyi Kiadó, Budapest, 298 pp. KOSZORÚS, Ö. (1996): Válogatás a Vas megyei múzeumok és magángyűjtők legszebb fegyvereiből. Fegyverismereti tájékoztató. E. & TÓTH, K. (szerk.): Vas vármegye kincsei. Kiállításvezető katalógus. Savaria Múzeum, Szombathely. In: PUKLER, 1927 1928 1929 1928-ban vették újból leltárba a 17. századi „számszerijj"-at a Vasvármegyei Múzeum Régiségtárának közép-és újkori anyagát tartalmazó leltári naplójában. Ugyanez a tárgy Armbrust (nyílpuska) néven szerepel az állandó kiállítás anyagának leltárkönyvében az „uj korú" fegyverek között. HORVÁTH Elek ajándékaként került a Vasvármegyei Régészeti Egylet tulajdonába 1876-ban. Lelőhelyként Vas megye szerepel. HORVÁTH Elek 1861 és 1876 között volt a kiscelli választókerület országgyűlési képviselője. Még életében ígéretet tett, hogy értékes magángyűjteményét a megyei régiségtárnak ajándékozza. Halála után, kívánságának megfelelően, a felesége adta át a műtárgyakat. 1964-ben a múzeum szaktanácsadója parittyaíjként határozta meg a vadászatra használt fegyvert, mely „acél ívvel, vas törzsére szerelt felhúzó készülékkel ellátott. Fa tusája csonttal berakott". A 15. században a vas- és acélgyártás fejlődése eredményeként készült el a rugalmas acél. Nagy erejének köszönheti, hogy harci- és vadászeszközként a közönséges íjnak és a reflexíjnak is versenytársa lehetett, bár alkalmazása minden típusnál nehézkes volt, mert idegét csak felhúzószerkezettel lehetett megfeszíteni. A nyugati típusú, hosszú íjakkal és a keleti típusú, reflexíjak gyors használhatóságával szemben biztosabb célzást és nagy átütőerőt adott. A 16-17. században használata általánossá vált (KOSZORÚS 1996). Itáliában a 16. században fejlesztették ki a parittyaíjat, amely golyót lövellt ki, és apróvadak és szárnyasok elejtésére szolgált. A múzeum gyűjteményében található német rendszerű parittyaíj, az itáliaihoz képest elmésebb megoldású. A parittyaíj szinte hangtalan fegyvernek számított. A vadászok előszeretettel használták, mivel zöreje nem riasztotta el a vadakat (TEMESVÁRY 1992). KOLNHOFER Vince