Savaria - A Vas Megyei Múzeumok Értesítője 32/1. (2009) (Szombathely, 2009)

A lepke jellegzetes élőhelyváltó faj, ha megindul élőhelyének beerdősülése, népessége áttelepül. Egykoron hatalmas állományi tenyészhettek a kelet-európai síkság megfelelő élőhelyein. Nyugati irányú terjedését valószínűleg az ember is segítette: a lepke terjeszkedésének a honfoglalás utáni erdőirtások nyithattak teret, a faj megtelepedett és elterjedte vált a Kárpát-medence erdőssztyepp területein. A múlt században a földhasználat intenzívvé válása során azonban a nagyterületű gyepeket beszántották, ahol pedig megmaradtak az élőhelyek, ott megszűnt az extenzív legeltetés és a mozaikos erdőssztyepp-foltok beerdősültek. A hazai népességet akkor érte sokk, amikor a nyugatmagyarországi állományok elszakadtak a keleti (ukrán, erdélyi) populációktól, majd az elszigetelt helyi populációk sorban kihaltak. Az Őrségben 2008-ban az intenzív kutatás ellenére már nem találkoztak példányaival. Az Őrségi Nemzeti Parkban intenzív vizsgálatok indultak el a faj visszatelepítésére, amely azonban csak akkor lehet sikeres, ha a lepke számára a megfelelő élőhelyeket emberi beavatkozással ki lehet alakítani és fent lehet tartani. A kutatások egyik fontos megállapítása, hogy a megfelelő élőhelyeken alkalmazott, nem túl intenzív, de határozott legeltetés a legjobb élőhelyfenntartó beavatkozás. VÍG Károly