Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/2. (2007) (Szombathely, 2008)

FELD István: A motték kérdése Magyarországon

teljesen beépített, 100 m belső átmérőjű lapos halmot - melynek közepén egy további kis domb emelkedik - Sándorfi György és Dénes József egy, XI. századi írott forrásokból ismert curtissal, királyi illetve hercegi udvarházzal azonosították. A itt folytatott eddigi ásatások azonban csak bronzkori leleteket és egy kora középkori soros temetőt tártak fel. Emiatt úgy véljük, hogy itt inkább egy, a vidékre jellemző, egykor három oldalról vízfolyásssal övezett őskori teli-településről van szó, melynek középkori hasznosítása - s így a középső kis halom feltételezett X-XI. századi emelése - még további régészeti bizonyítékokat igényel. Ezért még igencsak kérdéses Szihalom egyik legkorábbi magyarországi motteként való értékelése (SÁNDORFI 1980: 31-33; NOVÁKI és SÁNDORFI 1992: 19-21; DÉNES 2004: 125; BARÁZ 2006: 13). Hasonlóan még inkább csak kétségek fogalmazhatóak meg a Szihalomhoz közeli Bükkábrány (SÁNDORFI 1980: 28-30; NOVÁKI és SÁNDORFI 1992: 25-26) és Borsodivánka (NOVÁKI és SÁNDORFI 1992: 25) esetében is, ahol az ismert leletanyag eddig ugyancsak csupán bronzkori tellek létét bizonyítja. Mivel ásatás még egyik helyen sem volt, természetesen egyik esetben sem zárható ki egy középkori „utóhasznosítás" - mindkét dombon később kálváriacsoportot állítottak fel, a bükkábrányi domb a működő temető közepén található — az azonban mindenképp túlzásnak tűnik, hogy Borsodivánkát a „klasszikus kettősmotték" jellegzetes példájának tartsuk! A magyar krónika szerint Salamon király 1073-ban a Karácsonyt „Geminum Castellum"-ban töltötte. A történeti kutatás ezt a megnevezést — a szó szerinti fordításnak megfelelően - a Rába partján fekvő mai Ikervárra vonatkoztatja, abban a kérdésben azonban megoszlanak a vélemények, hogy itt valóban két várat kell-e keresnünk! A hagyomány szerint mindenesetre a folyó árterületén legalább két földhalom állt - az egyiket, a keleti Fazékdombot I960 körül már teljesen elhordták, így már aligha vizsgálható. Megbízható adatokkal sajnos nem rendelkezünk az akkor itt talált elszenesedett famaradványokról és téglákról. Kiss Gábor mindenesetre nem tartja feltétlenül korábbinak a XIII. századnál. A ma is álló, mintegy 6 m magas, a platóján 17 m átmérőjű Róka- vagy Rózsadomb (4. ábra) ugyancsak nagy valószínűséggel mesterséges eredetű, bár ásatással még ezt sem vizsgálták. Megítélésében emiatt eddig igencsak eltérő álláspontok fogalmazódtak meg. Sándorfi György és Dénes József az egyik XI. századi mottet látja benne, Kiss Gábor és Zágorhidi Czigány Balázs viszont úgy véli, inkább egy XIX. századi építményről lehet szó, mely a Batthyány-kastély parkjához tartozott, s egykor kis esőházat hordozott. Egy korábbi topográfiai térképen valóban az „angolkert" megnevezés olvasható közvetlenül a dombtól északra (SÁNDORFI 1986: 2-3; KlSS 2000: 82-83, 278; DÉNES 2004: 124-125; FELD 2007: 174-176). Kétségtelen, hogy hasonló halmok emelése újkori kastélyparkokban nem tekinthető ritkaságnak. A kelet-magyarországi Nagykálló-Inségdomb késői 1780 körüli - emelését források bizonyítják (CSEPELYI 1970: 391), a közeli,