Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/2. (2007) (Szombathely, 2008)

Nikolaus HOFER: Hochmittelalterlicher Burgenbau im ostösterreichischen Flachland Entwicklung und Erscheinungsbild im Spiegel archäologischer Quellen. Középkori várépítészet a kelet-ausztriai síkságon

többéves feltárás során kiderült, hogy 1000 körül már állt e helyen egy lakótoronyként értelmezhető, paliszádfallal övezett kőépület, melyet már a XI. században új építmény váltott fel. A tényleges kelet-ausztriai síkságon a régészeti adatok a várépítkezés 1100 körüli fellendülését igazolják — ekkor már megfigyelhető az említett három alaptípus differenciálódása. Ennek a „várépítési hullámnak" a legjellegzetesebb képviselői kétségkívül a „lapályvárak". Közülük kiemelendő az 1100 körül egy jelentős miniszteriális nemzetség által emeltetett s 1275-ben végleg elpusztult möllersdorfi vár (1. ábra: 7), melynek csak kis részét, elsősorban masszív poligonális várfalát lehetett feltárni. A belsőben a faépületeket később kőépítmények váltották fel (2. ábra). Lanzenkirchen (l. ábra: 11) urai ugyancsak a XII. század első felétől ismertek, az eddig feltárt terület alapján alaprajza az előző erősségéhez állhatott közel. Az építészeti koncepcióját tekintve hasonló Veste Rohr (1. ábra: 8) valamivel később épülhetett, esetleges korai belső épületei még nem ismertek (3. ábra). Kevésbé kutatottak a vizsgált területen a motték. A Poppendorf melletti Türkenkogel (l. ábra: 5) mára már teljesen megsemmisült, építési ideje feltehetőleg a XII. század második felére tehető. A még az 1950-es években itt folytatott korlátozott feltárás egy 40 m átmérőjű, legalább 6,6 m magas, mesterségesen felhordott dombot igazolt, faépülettel, árokkal és földsánccal. Zagging számos késői periódust felmutató vára helyen (1. ábra: 4) egy 2004-ben végzett leletmentés során (4. ábra) legkorábbi — XII. századi — periódusként ugyancsak egy árokkal körülvett, mesterséges feltöltéssel kialakított, ovális alaprajzú erősséget lehetett valószínűsíteni (5. ábra). A harmadik altípus, a Hausberg építése régészetileg ugyancsak a kései XII. századtól igazolható. Feltűnő, hogy bár az ide sorolható erősségekből ma is igen sok található meg a terepen, alaposabb kutatásra csak kevés esetben került sor. A legismertebb közülük a hármas árok-sánc-rendszerrel övezett kerek alaprajzú Gaiselberg, melynek építésére a legújabb kutatások alapján a XII. század végén XIII. század elején kerülhetett sor. További látványos példa az írott adatok szerint a késői XII. századból származó Stronegg (1. ábra: 2), itt a vármag mesterséges megemelése ma is jól megfigyelhető (6. ábra). Az 1130-tól adatolt Straßhof (1. ábra: 12) esetében a vármag földfeltöltése alatt korábbi faépületeket találtak, míg a már említett Pinkaóvár elővárában álló, többszörös sáncrendszer területére egy eló'vár, valamint sánc és árokrendszer védte „Hausberge"-t emeltek, mely ásatások nélkül csak feltételesen helyezhető a XIII. század első felére. A XIII. század a kelet-ausztriai várak esetében elsősorban a már meglévő várak folyamatos átalakítását jelentette, de új erősségek is épültek. Az utóbbiak közé tartozik a lajtapordányi „Gschlößl"Burgenlandban, egy 1232-ből már okleveles említéssel bíró, s 1273-ban már elpusztult kis erősség (1. ábra: 9). Magát egy centrális elhelyezkedésű, az előzőekben tárgyaltakhoz képest jóval szabályosabb formát mutató külső fallal övezett torony alkotja (7. ábra). Az 1998-ban itt végzett hitelesítő ásatás nem erősítette meg azt a korábbi véleményt, miszerint egy római burgus középkori hasznosításáról lenne szó, sokkal valószínűbb egy közeli épület elbontott anyagának felhasználása.