Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/2. (2007) (Szombathely, 2008)

Nikolaus HOFER: Hochmittelalterlicher Burgenbau im ostösterreichischen Flachland Entwicklung und Erscheinungsbild im Spiegel archäologischer Quellen. Középkori várépítészet a kelet-ausztriai síkságon

A jelentősebb védelmet nyújtó külső védőmüvek (árkok, sáncok) emelése és a szabályosságra való törekvés az előzőekben tárgyalt várak esetében is megfigyelhető

a XIII. század folyamán (Möllersdorf, Veste Rohr, Lanzenkirchen, Zagging bővítései és átépítései — Gaiselberg Hausberge is kőépületet kapott a század közepén). Figyelemre méltó, hogy számos esetben kisebb mértékben feltöltötték az erősségek belső területét, melynek pontos okai (új épületek statikai követelményei, klímaváltozás?) még nem ismertek. Kelet-Ausztria jellegzetes XIII. századi várai között különös figyelmet érdemel a magyarra ugyancsak lefordíthatatlan Kastellburg típusa, lényegében a „lapályvár" egy szimmetrikus alaprajzzal és reprezentatív kőarchitektúrával jellemezhető változata, mely — átalakítva — számos helyen ma is áll. Sajnos, ezekben az épültekben falkutatásra és ásatásra eddig még csak ritkán került sor. A pottendorfi Kastellburg (1. ábra: 10) ugyanakkor jó példa arra, hogy ilyen esetekben is számolhatunk előzményekkel, sőt, figyelemmel kell lennünk arra is, hogy ez az építészeti forma később, a XV—XVI. században is használatos volt. Ezt jelzi végül Orth an der Donau (

I. ábra: 6), ahol egy 1529-ben történt pusztulást követően az arisztokrata birtokos ezt az archaikusnak tűnő várformát használta fel modern reneszánsz kastélya építészeti kereteként (8. ábra).