Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/2. (2007) (Szombathely, 2008)

FELD István: A motték kérdése Magyarországon

Bevezetés A „motte" fogalma a magyarországi várkutatásban és így a vártörténeti irodalomban az 1980-as évek előtt még alig volt ismeretes. Könyöki József, az 1905-ben napvilágot látott - alapvetően Otto Piper klasszikus, „Burgenkunde" című művén alapuló s nem kifejezetten jól használható — első magyar várlexikon szerzője ezt a vártípust nem is ismerte a Kárpát-medence területéről, bizonyos ismérveit csak a korabeli német és francia irodalom alapján foglalta össze (KÖNYÖKI 1905: 213). A magyarországi tudományos igényű várkutatás megalapítója, az építész és műemlékvédelmi szakember Gerő László ugyancsak nem tudott egyértelmű hazai példát említeni erre 1955 és 1975 között megjelent várkönyveiben - a győri Káptalan-domb erősségének motteként való értelmezése mindenesetre tévesnek bizonyult (GERŐ 1955: 35, 44-45; GERŐ 1968: 15; GERŐ 1975: 17). Csak újabban, a Nováki Gyula és Sándorfi György által az 1970-es években megkezdett és később főként Dénes Józseffel, Miklós Zsuzsával, Terei Györggyel és Magyar Kálmánnal folytatott vártopográfiai felmérő- és gyűjtőmunkájának (NOVÁKI et al. 1979; NOVÁKI és SÁNDORFI 1991-1992; NOVÁKI és SÁNDORFI 1992; MAGYAR és NOVÁKI 2005; MIKLÓS 1982) köszönhetően kerültek felfedezésre az első olyan erősségek, melyeket alapvetően mesterségesen felhordott földhalomnak, azaz motténak tartottak kutatóik. Azóta már több mint negyven, e kategóriába sorolt erődítmény listája áll rendelkezésünkre, de ezen - sokszor azonban bevallottan csak hipotetikusan ide sorolt - építmények közelebbi ismérvei csak ritkán kerültek meghatározásra. Közös jellemvonásuk, hogy írott forrásban egyikük sem kerül közvetlen említésre ez azonban korántsem csak a kisméretű középkori erődítményeink ezen csoportjára jellemző (FELD 1994: 190; FELD 2006: 101, 116). Kifejezetten hangsúlyoznunk kell, hogy a motteként történt meghatározás a legtöbb esetben csak a terepjelenségek elemzéséből adódott, közvetlen régészeti adatokkal ugyanis még alig rendelkezünk a feltételezett magyarországi földhalomvárakról! így érthető talán, hogy értékelésük során mindeddig túl nagy szerep jutott a történeti kombinációknak. Jelen összefoglalásunkban a mai országterület eddig motteként értelmezett építményeinek kritikai értékelésére teszünk kísérletet, kevésbé a különböző hipotézisek, mint inkább az autentikus adatok sorravételével. Az emlékek 1980-ban jelent meg Sándorfi György e témában a hazai kutatás számára úttörő és alapvető cikke a történeti Borsod vármegye „motte típusúnak" tartott erősségeiről, melyben összefoglalta a korabeli európai kutatás idevágó ered-