Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/2. (2007) (Szombathely, 2008)

FELD István: A motték kérdése Magyarországon

menyeit is (SÁNDORFI 1980). Ebben hívta fel a figyelmet két, feltűnően nagyméretű építményre, melyek a Bükkalján, egymástól látótávolságra, csupán 6 km-re találhatóak. Bár stratégiai szempontból ugyan egyformán előnytelen topográfiai helyzetük eltérő — Miskolc—Leányvár (1. ábra) egy lapos dombnyúlványon, jXisgyőr-Halomvár (2. ábra) pedig egy alacsonyabb, de dél felől jól megközelíthető hegyplatón található - méretük és formájuk feltűnő hasonlóságot mutat. Az átlagban 20 m széles árokkal övezett - Miskolc—Leányvár esetében részben még ma is vízzel kitöltött - 200x200 illetve 250x300 m kiterjedésű lapos terület közepén egy-egy, 11-25 m magas és 30-40 m felső átmérőjű, csonkakúp alakú domb található, mindkét esetben egy-egy mély, tölcséres beásással a platójukon. Érdekes módon az árokból délkeleten illetve keleten egy-egy szakaszon nem termelték ki a földet, az mintegy bejáróként a helyén maradt s így a belső terület könnyen elérhető. Ásatást eddig csak Miskolc-Leányváron végzett Kemenczei Tibor, ott az árok és a középső domb között csupán kevés kora vaskori leletanyag került elő, a munka részletesebb dokumentációja azonban nem ismert előttünk. Középkori leletről tehát nem tudunk, ennek ellenére Sándorfi György azt a hipotézist állította fel, miszerint mindkét objektum építtetője Lambert, a németországi Aschaffenburgból származó egri püspök lehetett a XIII. század közepén. Mindennek alapja a környék feltehető püspöki birtoklása, s persze a püspök - német származása révén - feltételezett „motteismerete" volt csupán. Sándorfi — miközben nem zárta ki, hogy az építkezés esetleg befejezetlen maradt - a mesterséges eredetűnek vélt központi dombokon egy-egy fatornyot tételezett fel (SÁNDORFI 1980: 27; NOVÁKI és SÁNDORFI 1984: 176-177; NOVÁKI és SÁNDORFI 1992: 32, 37). Mivel azonban a két építmény közvetlen párhuzamai eddig nem ismertek — a szokatlanul nagy méret mellett az említett árokkialakítás sem ismert más várakból - Baráz Csaba újabban azt a feltevést fogalmazta meg, hogy itt talán nincs is szó középkori várakról, hanem inkább a preszkíták vagy a szkíták kultikus építményeiről kell beszélnünk (BARÁZ 2006). Mindez jól jelzi, hogy további ásatások nélkül aligha értékelhető megnyugtatóan e két jelentős építmény. Egy további — valamivel kisebb, de hasonló topográfiai helyzetű - erődítmény található még mintegy 50 km-re keletre, a hevesi Verpelét mellett. Jellemző, hogy az árok itt sem közvetlenül a középső domb lábánál húzódik, mint a későbbiekben tárgyalandó objektumok többségénél. A dombtetőn itt egyébként kőépület nyomai mutatkoztak, az erősen pusztult építményben azonban még szintén nem végeztek ásatást (DÉNES 1990: 47; NovÁKl és BARÁZ 2000: 19-20, 27-28. ábra; BARÁZ 2006: 15). Őskori telepelőzmények egyébkén további, motteként értelmezett építmények esetében is ismertek. Ebből a szempontból különösen fontos az ugyancsak Heves megyében fekvő Szihalom (3. ábra). A ma a falu házai által szinte