Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/2. (2007) (Szombathely, 2008)

GÖMÖRI János: A nyugati határvidék korai sáncvárairól, Különös tekintettel Sopronra

tér kereséséhez és a vár építési korának meghatározásához. A várkörzet kutatásához tartozik a várnépek műhelyeinek feltárása is. Ezek közül - a salakleletek alapján - legjobban azonosíthatók a vasipari műhelyek. Locsmánd körzetében ismertek például, Szakony, Répcevis, Zsira vaskohótelepei. Sopron mellett több műhely és Kovácsi (GÖMÖRI 1973, 2000a), Somogyvár környékén Somogyfajsz és Kovácsi (GÖMÖRI 1983, 2000a) érdemel említést. Ezek leletanyagának és a sáncleletek együttes vizsgálata sok új eredményt hozhat. A várak és a kézműves szolgáltatató telepek kétségtelenül szoros kapcsolatban voltak, így Heckenast Gusztáv (1970) és Györfry György (1977) történeti földrajzi és okleveles adatait, megfelelő kritikai szemlélettel érdemes folyamatosan szembesíteni az új várkutatási eredményekkel. Vas megye egyedi helyet foglal el az Árpád-kori vaskohászatban a nyugati eredetű, úgynevezett vasvári

26 kohótípusú kohók koncentrációja miatt (KlSS és ZÁGORHIDI CZIGÁNY 2007). Bóna (1998: 19) a várkeltezések fontos tanújának tartotta a vérnépi temetők megnyitásának időpontját. Ezt az összefüggést látszik bizonyítani, hogy a locsmándi határvártól 8 kilométernyire feltárt szakonyi, köznépi temető sírjaiban Stephanus Rex és Salamon pénzei kerültek elő (GöMÖRI 1984). A locsmándi és a kapui vár közeléből honfoglalás kori temetőt találtak. A Kapuvártól keletre, 5—6 kilométernyire a veszkényit, a Locsmándtól szintén keletre, 7-8 kilométernyire a szakonyit. A két Sopron megyei sáncvár azoknak a gyepű-utaknak a lezárására épült, amelyeket korábban, már a X. század elején ellenőrzésük alá vont a honfoglaló magyarok harcos vezetőrétege. Mindkét esetben az alközponti körzetek geográfiailag meghatározott kontinuitásáról lehet szó, és nem feltétlenül X. század eleji sáncépítésről. A nyugati és északi határvidék várai között több un. „széles talpú", kazettás faszerkezetű sáncot találunk E korszak várai egységes terv szerint, de a körülményeknek és a lehetőségeknek megfelelő kisebb eltérésekkel épültek fel (NOVÁKI és SÁNDORFI 1981: 155; BÓNA 1998). Az egyik feltételezés szerint (To M KA 1977) a nyugat-magyarországi ispáni várak kazettás (kamrás) fakonstrukcióit keleti szláv mintára állították össze. Az ásatási megfigyeléseim alapján úgy vélem, hogy Castrum Supron, a soproni vár a XI. század elején épülhetett. Ezzel a véleményemmel csatlakozom az idézett ásató régészekhez (Nováki, Tomka, Bóna). Korainak tartom a soproni és a hozzá hasonló várak X. század elejére való keltezését, amely szerint a X. század elei nemzetségfői központok lettek volna a hasonló várak előzményei (DÉNES 2003). Ugyanakkor megköszönöm várkutató kollégám hozzászólását, a baráti vitát (7. ábra), mert magam sem tartom kizárhatónak, hogy már az augsburgi vereség után, a X. század közepétől épülhettek sánc-erődítmények a nyugati végeken, pél26 Itt javítom ki, a szövegtördelésből eredő hibát, amelynek következtében a Vasvár, Kökényes-dűlő lelőhely leírása részben a Marx utcai salaklelőhely leírásához csúszott át (GÖMÖRI 2000a: 207, Nr. 360-361).