Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/2. (2007) (Szombathely, 2008)
GÖMÖRI János: A nyugati határvidék korai sáncvárairól, Különös tekintettel Sopronra
a — kívül jól látható — római városfal képezte. A XIII. században többször ostromolt erődítmény lényegében még az évszázad végén is azt a képét mutatta, mint megépítésekor, bár földsáncai akkorra megsüllyedtek, a római várfalak tetejére pedig a sáncot kívülről támasztó kőfalat építettek, illetve belül magas fatornyokat emeltek (HOLL 1979, 1997). Sopron 1277-ben IV. László királytól nyert városi kiváltságokat, 17 a kiváltságlevelet a Soproni Levéltár őrzi (GÖMÖRI 2002: 203-205, VIII. tábla). Ezután 1297 és 1340 között további királyi adományokból építette ki a máig álló hármas falgyűrűt, amelynek középső vonala a római fal külső szélére épült, egyben köpenyfalként fedte a római falat. A belső városfal az akkorra már leégett és összetömörödött fa-földsánc tetején állt (4. ábra). Az Árpád-korban a nagykváderköves római fal 18 és a fölé emelkedő sánc határozta meg a soproni vár külső képét. Az 1622. évi városalaprajz Zwinger-metszetén (5. ábra) és jól érzékelhető a kőfal fölötti sánc, amelyet akkor még kevésbé takarhattak a csak 1340-re felépült középkori városfalak. A fa-föld szerkezetű sánc rekonstruált részlete, városunk egyetlen korai Árpád-kori „műemléke" a Városház utcában, a Scarbantia Régészeti Park részeként látható (6. ábra). földből készült védelmi műveket jelent: tehát, árkot és az árok mellé felhalmozott földet, amint vallum a Hadrianus fal előtti árok és sáncrendszer, „vallum" a Wallanlage, ahogy a „der Wall" elsődleges jelentése a német szótárak szerint: földhányás,-sánc, -töltés. A „wallen" = hullámzik. Ami a Dénes kolléga által számon kért logikát illeti, köztudott, hogy a soproni sánc alsó támaszát a látható római városfal kőhomlokzata képezte. Tehát kőfalat is döngethettek az ostromgépekkel, de mivel amögött 20 méternyi szélességben támaszkodott a sánc, feltehető, hogy a gépekkel rombolhaták a fa védműveket, a tornyokat és a felső fa paliszádot is, mint ahogy a tatárok - Rogerius leírása szerint - Esztergom ostrománál a város fatornyait rombolták ostromgépeikkel. A Castrum Bene egyik konferenciájának témája lehetne a „várostrom, ostromgépek, ostromtechnika" és a terminológiai kérdések. 17 Dénes (1993: 497) szerint tévedés (az a várostörténeti kutatásban mindenki által elfogadott vélemény), „amely IV. László 1277. évi kiváltságlevelét tekinti a város alapításának". Szerinte a IV. Béla és V. Isván által adott hospes kiváltságok már városjogot adó kiváltságlevelek lennének. A királyi város rangjára való emelés azonban „döntő fordulat" egy közösség életében, amely addig az ispán joghatósága alatt élt. Például 1271-től Győr (TOMKA 2006: 115), 1277-től Sopron, 1279-től Vasvár (Kiss és ZÁGORHIDI CZIGÁNY 2007: 162) fejlődése egészen más jogi és szervezeti keretek között folytatódhatott. 18 Ezért érthetetlen Dénes (2003: 497) felvetése, hogy a soproni városfalak 1297. évi oklevélben említett rései „legalább a kőfalak évszázados múltjára vall"-anak. Holl idézett dolgozataiban régen leírta, hogy a városfalak réseinek említése a sánc külső támfalát képező római városfalakra vonatkozik.
