Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/2. (2007) (Szombathely, 2008)
GÖMÖRI János: A nyugati határvidék korai sáncvárairól, Különös tekintettel Sopronra
Darufalva (Drassburg) Darufalva 19 (Drassburg) nyugati szélén, a Taborac-hegy lejtőjére épült a 140x160 méter átmérőjű, ovális sánc. Kutatása 1891-ben kezdődött (BELLA 1892, 283). A további ásatási eredményeinek összefoglalását Kari Kaus (1987: 330-334, 1993) tollából olvashatjuk. Az 1930 és 1960 között végzett homokkitermelés a déli és délnyugati sáncrészletek kivételével az egész erődítményt megsemmisítette, a neolitikum időszakától a római kor végéig keltezhető korábbi, sánc alatti települési rétegekkel együtt. 20 A megmaradt, 5 méter magas sánc előtt két árok és egy alacsonyabb elősánc figyelhető meg. A darufalvi földvárban 1933-ban több sáncátvágást végeztek, akkor megállapították, hogy a fősánc két részletben épült, föld, homok és agyag keverékéből. Az északnyugati sáncszakasz 1933. évi felmérése a Burgenlandi Tartományi Múzeum (Burgenländisches Landesmuseum) régészeti adattárában található. Az ásatási felmérésen csak egy kazettasoros gerendaszerkezet látható, ennyiben eltér a soproni sánc tízsoros faszerkezetétől. A darufalvi gerendafal 160 cm széles volt, 21 magassága csak sejthető az egymás felett megmaradt hat gerendarétegből. A sánc földanyaga a gerendák mellett - főleg a belső oldalon - mintegy 250 cm szélességben és 3 méter magasságig vörös színűre égett. Az égett rétegben elszenesedett faoszlopokat is találtak (KAUS 1987: 330-333). 22 A faszénleletek 23 C 14 vizsgálata alátámasztani látszik a sánc X. századi keltezését. A Tabarac korábbi ásatásaiból - sajnos rétegtani megfigyelések nélkül - X. századi bordásnyakú agyagedény töredéke is előkerült. A sáncban talált harci19 Darufalva régi magyar neve Dorog volt, Sopronhoz hasonlóan személynévi eredetű helynév. Feltehető, hogy az erődítményeket kiépítő első ispánok neveit kapta a két település (BÓNA 1964: 169). 20 A neolitikumtól (vonaldíszes kerámia) a római császárkorig több periódusban lakott volt a terület Az Árpád-kori sáncvár megépülte előtt. 21 Ennek alapján kifogásolja Dénes (2003: 495), hogy ez az egy kazettasoros védővonal nem szélestalpú sáncként szerepel. A darufalvi sánc fa-föld kazettasora a 20 méter széles sopronihoz viszonyítva nem mondható szélesnek. A közölt metszeten (GÖMÖRI 2002: 37, 13. kép) látszik, hogy eredetileg maga a földsánc is keskenyebb volt, mert ugyanez az 1933ban készült metszetrajz mutatja az utólagos szélesítést a „Gegenwart", újabb kori, XVI. századinak tartott réteggel. Történeti források is alátámasztják a sáncok XV. századi használatát. Darufalva sáncaiba, ugyanúgy befészkelték magukat a husziták (TOBLER 2005), mint Pinkaóvár erőségébe. Sőt a sáncok esetleges időleges későbbi használata sem zárható ki, hogyha a sáncszélesítésből származó cserepeket jól keltezték. Amire tehát egyelőre „nincs adat", vagyis történeti forrás, annak régészeti lelet alapján való feltételezése nem biztos, hogy „félreértésből fakad". 22 Az A. Barb, F. Hauptmann és K. Mossier irányításával 1928 és 1934 között folytatott a Burgenländisches Landesmuseum eredményes ásatásokat a Taborac hegyen. 23 A Burgenländisches Landesmuseum 15258. leltári számú faszénmintái az 1933. évi ásatás sáncmetszetéből származnak és Kari Kaus szívességéből végezhetett ezeken Hertelendi Ede radikarbon kormeghatározásokat, amelyek 896-920 és 944-1024 koreredményeket adtak.
