Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)

Régészet - BÉKÉI László: Adatok a Nyugat-Dunántúl középső bronzkori történetéhez

1994b: 8, I. tábla: 2; Bekeháza: KVASSAY etal. 2004: 132-133, 18. ábra: 8-12; Szombathely-Kámon: ILON 2004b: 48-49, LXXXIII. tábla: 1—2, 4—6). Megfigyelhetjük azonban, hogy más színben és minőségben is előfordul, pl. Drassburgról világosbarna-vörös, apró kavicsokkal soványított tálat és világosbarna oldaltöredéket ismerünk (ULREICH 1963:75, Taf. I: 1, Taf. II: 2), Grosshöflein III lelőhely litzenmintás töredékei világosbarna, világosszürke, barnásszürke és vöröses színűek, a nagyobb edények anyagába kavicsokat kevertek (BENKOVSKYPlVOVAROVÁ 1977: 2-3, Abb. 1: 6-9, 14, 16). Sopron-Kirchner-dűlő korsója világosszürke, durva szemcsékkel soványított, a grosshöfleini kettős sír edénye világosbarnától a feketésszürkéig változó színű, a peremtöredék szürke (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ et al. 1982-1983: 5, 9-11, 1. ábra: 3, 4. ábra: 18, 20), a legszebb sárvári példány is világos szürkésbarna (25. tábla: 2). A podgoraci anyag alapján úgy tűnik, hogy a déli területekre a fekete csillámos változat jellemző, ezért az észak-burgenlandi és észak-dunántúli világosszürke vagy barna, gyakran foltos edényeket nem tekinthetjük a Dráván túlról érkezett importnak. Valódi származási helyükre csak anyagvizsgálatokkal lehetne fényt deríteni. Egy önálló litzenkerámiás művelődés létének igazolásához olyan jól körülhatárolható földrajzi területen jelentkező településekre és temetőkre volna szükség, ahol ezek az edények többségi arányban és saját házikerámia-típusok társaságában találhatóak a leletanyagban. Az alsóausztriai és észak-burgenlandi régióban ez nem teljesül, a zárt leletegyüttesekben (Guntramsdorf, Drassburg, Grosshöflein) mindig a Véterov kultúra kerámiájával keverten jelenik meg. A Sopron—Városipusztáról és Kirchner-dúlőről előkerült sírleleteket sem tekinthetjük perdöntőnek, hiszen előkerülésük körülményeit nem jegyezték fel, illetve az előbbi nem is maradt fenn hiánytalanul, ezért nem tudhatjuk, tartalmaztak-e a litzenkerámia mellett más kultúrára utaló tárgyakat. Mivel bizonytalan a mattersburgi pithostemetkezés és a grosshöflein-fölliki, ember- és állatcsontokat tartalmazó gödör értékelése is (KVASSAY et al. 2004: 136), lényegében egyetlen temetkezés sem utal egy tisztán litzenmintás kerámiát használó népességre (a valós és vélt sírleletek összefoglalását lásd BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ et al. 1982-1983). Bár a Drassburg kultúra mint külön művelődés létét valószínűleg elvethetjük, a Fertő környéki lelőhelyeken tagadhatatlanul magas e kerámiatípus előfordulási aránya és ennek magyarázata még várat magára. Annak eldöntéséhez, hogy az észak-horvátországi és szlovéniai térségben feltételezett önálló litzenkerámiás kultúrát el lehet-e fogadni, az újabb ásatások ellenére még további információk szükségesek. A kétségekre az ad okot, hogy a régebbről ismert leletek többsége a Ljubjana környéki helyi csoportok, a mészbetétes és a Vattina kultúra anyagával együtt került