Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)

Régészet - BÉKÉI László: Adatok a Nyugat-Dunántúl középső bronzkori történetéhez

tige" motívumot találunk (FURMÁNEK et al. 1999: Taf. 18: b). A díszítéstípus előfordul még széles szájú, tölcséres nyakú fazekakon (NEUGEBAUER 1977: Taf. 74: 1; NEUGEBAUER 1979: Abb. 10: 12), vízszintesen vágott tálperemeken (MlTSCHA-MÁRHEIM etal. 1954: Abb. 12), a komlósd-szőlőhegyi erősen összeszűkülő fenéktöredéken (HONTI 1994a: Abb. 2: 5) és a pitteni halomsíros temető 116. sírjából előkerült apró bütyökdíszes korsón is (NEUGEBAUER 1994a: Abb. 76: 8). A pontosabban keltezhető példányok alapján úgy tűnik, hogy a különféle egyedi formákon és összetett kombinációkban való megjelenése inkább a korai halomsíros időszakra jellemző. A Dolny Peter fázis anyagában a névadó temető 9. és 39. sírjából, valamint a Stúrovoi kettős temetkezésből származó bögrék és a muzlai korsó együttes jellemzője a nagyjából hengeres és csak legfelül kifelé hajló nyakrész, valamint (a Stúrovói kivételével) a peremig ívelő hosszú, vékony szalagfül (DUSEK 1969b: Abb. 6: 13, 13a, Abb. 15: 4, 4a; KUZMA 1981: Obr. 101: 3, 3a; OzÖÁNI 1984- Obr. 67: 4). Ezeken az edényeken a litzenminta aprólékos kivitelezésű, négy-, illetve háromsoros sávokból áll, e sávok szélessége kisebb az őket elválasztó távolságnál. A két Dolny Peter-i bögre további közös vonása az erősen nyomott alsó rész, mely nem éri el az edény teljes magasságának a felét. Az egyetlen fontos különbség a díszítésükben van: míg az egyiken csak egy bütyök látható három függőleges sávból álló motívummal, addig a másikon a füllel szemközti bütyök alatt felkunkorodó, az oldalsónál pedig fordított „V" alakú minta lett elhelyezve. Már BenkovskyPivovarová is megállapította, hogy ezek a darabok eltérnek a litzendíszes bögre tölcséres nyakú, negyedkörív formájú vaskosabb füllel ellátott alaptípusától (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1981: 33). Emiatt elképzelhető, hogy helyben készítették őket, a díszítő technikát a saját ízlésüknek megfelelő edényformákra alkalmazva. Ez az egymáshoz közeli délnyugat-szlovákiai lelőhelyeken előforduló variáns olyan helyi sajátosság lehetett, amely nem jellemző az egész korszakra, mivel pl. a siklós—téglagyári telep 21. gödréből, korai halomsíros környezetben előkerült bögre a klasszikus típust képviseli (BANDI és KOVÁCS 1969-1970: 3. ábra).

21 Mindezek a példák azt mutatják, hogy a tipikusnak tartott formák mellett jócskán akadnak kivételek is, melyek sokszor csak egy-egy helyen fordulnak elő, vagyis nem egy meghatározott edénytípusokhoz szorosan kötődő díszítőmódszerről van szó. A litzendíszes kerámia gyakran csillámos soványítású, sötétszürke vagy fekete, fényezett felületű (pl. Podgorac: MAJNARIC-PANDZIC 1976b: 78, Tab. 2: 1, 3, 6, Tab. 3., Tab. 4: 1, 2, 5, 6, Tab. 5: 5, 7, Tab. 7: 3; Vörs: HONTI 1994a: Abb. 2: 2, Abb. 8: 4; Somogyvár: HONTI