Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)

Régészet - BÉKÉI László: Adatok a Nyugat-Dunántúl középső bronzkori történetéhez

Ugyanakkor az első biztosan keltezhető példányok továbbra is a fejlett mészbetétes időszakból ismertek (pl. Vörs-Kerékerdő, HONTI 1994a: 174). Ezután a stílus a korai halomsíros horizontig nyomon követhető és megváltozott formában a Belegis I kultúrában is alkalmazták. Fel kell hívnunk azonban a figyelmet arra, hogy a Dráva-Száva között található litzenkerámiás lelőhelyekről nem ismerünk felkunkorodó sávot, ezért még kétséges az az elmélet, amely szerint a Belegis kultúra fazekassága innen vette át; fennmarad a lehetőség, hogy mégis a korai halomsírosok közvetítették. Ezeknek a csoportoknak a korábban feltételezettnél kisebb intenzitású, lassabban haladó délkeleti irányú elmozdulását Kovács Tibor és Kiss Viktória is elismeri (KOVÁCS 1994: 162; KlSS 2001: 159). A jellegzetes minta előállítási módjáról több elképzelés is született. Már a kutatástörténetnél említettük, hogy Willvonseder szövetdarabok lenyomatának tartotta. A tekercselt pálcikás módszer a valódi litzendísz esetében sohasem merült fel. S. Dimitrijevic szerint egy apró fogazott kerék segítségével alakították ki a zsinegdísz imitációjának szánt mintasorokat (DIMITRIJEVIC 1967: 110. jegyzet), ugyanezt ezt a technikát tartotta a legvalószínűbbnek Majnaric-Pandzic, legalábbis azokban az esetekben, ahol a lenyomatok kidolgozása aprólékos, nagyon sekélyek és jól láthatóan elkülönülnek. A Belegis I típusú kerámián található felkunkorodó díszítés esetében az előbbi módszer mellett a vékony, fonott bronzdrót alkalmazását is felvetette (MAJNARIC-PANDZIC 1976b: 78-80). Neugebauer viszont kísérleti úton arra a következtetésre jutott, hogy az eredetihez leginkább hasonlító mintát különálló vékony zsinegeknek az agyagba nyomkodásával lehet elérni (NEUGEBAUER 1976: Taf. 13: 1; NEUGEBAUER 1994a: 141, Abb. 77: 4). Az általa készített felvételen jól látható, hogy a szövetcsíkok lenyomata esetében a sávokat alkotó sorok szorosan összeérnek, ami a valódi litzenkerámia esetében sosincs így. Ha belegondolunk, ezzel a módszerrel az ívelt motívumokat nem is lehetett volna kialakítani a lenyomat torzulása nélkül. Az edényeken viszont könnyen megfigyelhetjük, hogy egyazon ív belső sorain szükségszerűen kevesebb rovátka helyezkedik el, mint a külsőkön. A különálló zsinóros technika mellett szólnak azok az esetek is, ahol a sávok szélső sorai a többinél vastagabbak, pl. a Sopron-Kirchner-dűlőről származó bögrén (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ et al. 1982-1983: 5, 1. ábra: 3.) Hasonló jelenséget megfigyelhetünk a guscei és podgoraci kerámián is (MAJNARIC-PANDZIC 1976b: Tab. 1: 2, Tab. 2: 1-6, Tab. 3: 2). A podgoraci durva anyagú töredékeken látható vastag, egymástól távolabb elhelyezett sorok egyértelműen zsinórok lenyomatának látszanak, noha MajnaricPandzic szerint a szabályosabb kivitelűek ezeken is valamilyen eszköz segítségével készültek (MAJNARIC-PANDZIC 1976b: Tab. 4: 7, Tab. 5: 3, 6, 8, Tab. 7: 1,4). Egy további példányon olyan mintát találunk, mely téglalap alakú mélyedések sorozatából áll (MAJNARIC-PANDZIC 1976b: Tab. 5: 1).