Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)
Régészet - BÉKÉI László: Adatok a Nyugat-Dunántúl középső bronzkori történetéhez
mokból származik. Az aunjetitzi és Véterov típusú bekarcolt díszítések, a Klinglberg csoportra jellemző fogóbütykök, a litzenkerámia, az Adria-vidékről ismert edényfülek, a korai mészbetétes edények és a gátai kerámia együttes előfordulása ugyan esetleg elképzelhető a Ruckdeschel-féle Bronzezeit A2b periódusban (vö. KlSS 2002: Abb. 8), de a tipikusan aunjetitzi nyomott alsó részű edények (25. tábla: 1, 33. tábla: la-b, 4) azt sugallják, hogy a telep élete ezen időszak előtt is megkezdődhetett. A klasszikus Véterov kultúrában illetve a Böheimkirchen csoportban használatos pontokkal kitöltött háromszögminta különböző változatainak (27. tábla: 11, 28. tábla: 3, 31. tábla: 3) jelenlétéből pedig arra következtethetünk, hogy a telep élete az A2c fázisban is folytatódott. Záródására csak közvetett adatok utalnak: mivel a késői Véterov időszaka utaló korai halomsíros formára nem bukkanunk, semmi sem támasztja alá, hogy megérte volna a bronzkor BB1 periódusát, vagyis a koszideri korszakot. Az arany hajkarika, a tőr és a fúrótűk ugyancsak az A2 korszakra keltezhetőek, pontosabb időrendi behatárolást azonban nem tesznek lehetővé. A sárvári urnákon gyakran látható egyenes és zegzugos minták (15. tábla: 2, 20. tábla: 1, 25. tábla 1, 27. tábla: 1, 12, 23. tábla: la-b) legjobb párhuzamait azokon a Dunától északra található ausztriai telepeken találtuk meg, melyek Lauermann megállapítása szerint már az Aunjetitz-Véterov átmeneti korszakban lakottak voltak: Haselbach-Michelberg, Stillfried-Auhagen, Waidendorf-Buhuberg. Utaltunk rá, hogy Waidendorf-Buhuberg esetében Hahnel ezeket az edényeket nem a Véterov kultúrához, hanem egy önálló aunjetitzi településhez kapcsolta, de bármelyik értelmezés is a helyes, legkésőbb a korai Véterov időszakra, a RA2b periódusra biztosan megjelentek (vö. NEUGEBAUER 1994: Abb. 2: 1-2). Ez összhangban van Neugebauer megállapításával, miszerint a kultúra hatása már ekkor kisugárzott a Dunától délre, létrehozva az unterwölblingi alapokon nyugvó Böheimkirchen csoportot (NEUGEBAUER 1994a: 121-123). A klasszikus Véterov edényművesség illetve a Böheimkirchen csoport hatása ugyanakkor jóval gyengébb; ezek jellegzetes profilait csészéi és bütyöklábas korsói teljesen hiányoznak a telepről, akárcsak Bekeháza esetében, és ez esetünkben biztosan nem a leletanyag kis mennyiségének tudható be (vö. KVASSAY et al. 2004: 139). A telep hosszabb fennállására utal az is, hogy a korai mészbetétes fázis kerámiája (27. tábla: 2, 28. tábla: 1, 31. tábla: 5) mellett már felbukkannak a klasszikus észak-dunántúli csoportra jellemző vékony vonalakból és pontokból álló motívumok (31. tábla: 4, 6). E töredékek közül egyik sem objektumból került elő, ezért elvileg egy közeli lelőhelyről való idekeveredésük is lehetséges 13 . A mészbetétes edények kultúrája korai fázisának jelenléte azonban nem mutatható ki a térségben; a legközelebbi ismert lelőhelye a bakonyszentlászló-kesel13 Mivel két eltérő kultúrát képviselő közeli lelőhely egykorúsága nem valószínű, egy ilyen esetben a díszítések jellegéből adódóan a mészbetétest kellene idősebbnek tartanunk.
