Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)

Régészet - BÉKÉI László: Adatok a Nyugat-Dunántúl középső bronzkori történetéhez

lőhegyi I. földvár, az ezt közvetlenül megelőző késő kisapostag-korai mészbetétes korszaknak pedig Pápa-Várostelek (HONTI és KlSS 1996: 7. ábra: 25; HONTI és KlSS 1998: 10. ábra: 4). A fejlett mészbetétes periódus leletei is csak Vas megye keleti szélén és a szomszédos veszprémi területen találhatóak meg (az utóbbi legnyugatibb előfordulását jelző Győr-Moson-Sopron megyei Csáfordjánosfa kivételével): Csáfordjánosfa-TSz kavicsbánya, Külsővat-Bándidomb, Jánosháza, Pápa-Mika gyár, Somló-Séd patak (BANDI 1972: 2. térkép N/A 3, 9, 15, 25, 32).

14 Ezt figyelembe véve a sárvári mészbetétes edények távolabbról származó importok lehetnek, melyek időrendileg is illeszkednek a részben aunjetitzi, részben Véterov korú anyaghoz. Sárvár a gátai kultúra elterjedési területén belül fekszik és talán egy itt előkerült csontvázas sír is ehhez a népességhez tartozik, ezért számolni lehet e művelődés önálló jelenlétével a lelőhely környezetében (KÁROLYI 1971-1972, 187, 16. ábra). A 12. gödör keskeny bordás nyakú korsója alapján viszont a gátai kultúrához sorolható edénytöredékek (12. tábla: 2, 19. tábla: 8, 31. tábla: 10) ténylegesen kapcsolódhatnak a telephez, nem csupán idekeveredett szórványok. Legalább részbeni egyidejűségük miatt felvetődik a két népesség viszonyának kérdése. Az egyik lehetőség, hogy a település korai szakasza még a gátai kultúrához tartozott, de ehhez túl kevés az ide tartozó lelet, azonkívül a gátai telepanyag kutatatlansága megnehezíti ennek felismerését. Inkább úgy tűnik, hogy lelőhelyünk a gátai területbe beékelődő idegen elem, de az is lehetséges, hogy a szóban forgó kultúra a sárvári telep létesítésekor, talán éppen az újonnan megjelenő népesség hatására, már visszaszorulóban volt korábbi élőhelyéről. Néhány tárgytípus, pl. egy tárolóedény (7. tábla: 4), a szűrő (33. tábla: 5) vagy a csőtalpas tálka (17. tábla: 7) párhuzamait a magyarádi kultúra anyagában találtuk meg, ennek oka azonban inkább a nagy mennyiségben feltárt és részletesen tipologizált szlovákiai telepanyag lehet. Az említett leletek a kevéssé specifikus házikerámiához tartoznak, Sárváron pedig a tipikus magyarádi formák teljesen hiányoznak, úgyhogy nem mutatható ki valódi kapcsolat ezzel a művelődéssel. Kiss Viktória a sárvári telep anyagát a középső bronzkor harmadik szakaszában a Lajta és a Rába vidékére kiterjedő Véterov kultúrához kötötte (KVASSAY et al. 2004: 137). Annak eldöntéséhez, hogy valóban számolhatunk-e egy ilyen csoporttal, közelebbről szemügyre kell venni az ide sorolt leletanyagot. 14 A kisapostagi kultúra megtelepedését szintén ismerjük ezen a vidéken: Kenyéri?, Sághegy, Mersevát (KÁROLYI 1996-1997: 13), Külsővat-Bándidomb, Adorjánháza-Szigetdomb, Csögle-Pusztaszőlő, Borsosgyőr, Somló-Séd-patak (BANDI 1972: 1. térkép 1, 11, 13, 24, 34), így a jövőben e kettő közötti időszak emlékeinek előkerülésére is számítani lehet. Ezzel a külsővat-bándidombi és Somló-Séd pataki fejlődési sor is folyamatossá válna.