Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)

Régészet - BÉKÉI László: Adatok a Nyugat-Dunántúl középső bronzkori történetéhez

A nyugat-magyarországi korai és középső bronzkor kialakulását körvona­lazó tanulmányaiban Bónához hasonlóan Bandi Gábor is fontos szerepet tu­lajdonított a Burgenland felől betörő és a helyi lakosságra rátelepedő Gunt­ramsdorf—Drassburg csoportnak: szerinte ennek továbbfejlődése közvetlenül a mészbetétes edények népének kialakulásához vezetett (utoljára részletesen BANDI 1972: 41-45). A korábbi véleményektől eltérően ugyanis a kisaposta­gi kultúrát nem tartotta önálló egységnek, hanem leletanyagát a litzenkerá­mia, a nagyrévi kultúra szigetszentmiklósi csoportja és a mészbetétes kerámia kultúrájának korai szakasza között osztotta fel. Lelőhelykataszterében a való­ban litzendíszes anyaggal együtt, annak nevén szerepelnék a kisapostagi kul­túra északnyugat-dunántúli leletei is (BANDI 1972: 42-43, 1. térkép). Ez a tény, vagyis hogy Bandi Gábor a litzenkerámiát azonosnak vélte a mások ál­tal kisapostagiként meghatározott edényművesség egy részével, a kutatásban később félreértésekre adott okot (vö. VÉKONY 2000: 176; KVASSAY et al. 2004: 134). A tévesztés a kisapostagi kultúra korai, inkrusztációt még nem al­kalmazó fázisára vonatkozott, a második fázis kerámiáját, melyben a teker­cselt pálcika benyomkodásával létrehozott mintát mészbetéttel töltötték ki, a mészbetétes kerámia kultúrája korai periódusának nevezte. E két típusnak egyazon kultúra két periódusához való tartozását Torma Istvánnak sikerült kimutatnia a balatongyöröki telep anyaga alapján és ő tisztázta azt is, hogy az idősebb szakasz edényművessége egyértelműen elválasztható a litzendíszes technikától, mivel motívumait tekercselt pálcikás módszerrel alakították ki (TORMA 1972: 20-24). Torma elvetette annak lehetőségét, hogy a litzenkerámia lenne a kisapostagi kultúra őse, mivel az előbbi edényformái a kisapostagi 2. periódussal rokoníthatók. Emiatt legfeljebb fordított irányú kapcsolat képzelhető el. A tekercselt pálcikás és a litzen-/zsinórlenyomatos dí­szítőmódszer közötti különbségre egyébként már Patay Pál és - Méri István­nak a kisapostagi edények díszítéstechnikáját leíró tanulmánya nyomán ­Mozsolics Amália is rámutatott, ennek ellenére Bandi Gábor valamilyen ok­ból figyelmen kívül hagyta (PATAY 1938: 38; MOZSOLICS 1942: 45-53). Z. Benkovsky-Pivovarová a viszonylag zárt csoportban jelentkező alsó-auszt­riai és burgenlandi lelőhelyeket Drassburg kultúra néven foglalta önálló egység­be (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1972). A típus teljes élettartamát a RBA2-B1 időszakra helyezte és ezen belül három fázist különített el. Legkorábbra, a hul­lámvonalszerűen kialakított díszítést helyezte, ezt követi az egyenes mintasávok­kal jellemezhető klasszikus korszak, végül az edények vállán megjelenik a fel­kunkorodó (Schnörkelartige) motívum, amely már a közép-európai kronológia szerinti középső bronzkor elejére tehető. A litzenkerámia valószínű előzményé­nek a kisapostagi kultúrát tartotta, önálló életének megszűnését pedig a korai halomsíros kultúra Mistelbach-Regelsbrunn fázisának térnyerésével hozta összefüggésbe. A Drassburg kultúrának a gátaival való egykorúságát arra alapoz­ta, hogy akkor ismert elterjedési területük nem volt átfedésben.

Next

/
Thumbnails
Contents