Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)
Régészet - BÉKÉI László: Adatok a Nyugat-Dunántúl középső bronzkori történetéhez
J.-W. Neugebauer ezzel szemben a litzendíszes kerámiát nem önálló művelődésnek, hanem egy tágabb földrajzi területen, különböző kultúrák emlékanyagában felbukkanó díszítőstílusnak tekintette (NEUGEBAUER 1976: 58-59). A Véterov kultúra Böheimkirchen csoportjának elkülönítése után Benkovsky-Pivovarová kénytelen volt a Drassburg kultúra elterjedési területét szűkíteni és a böheimkircheni telepen előkerült litzenkerámiát már ő is importként kezelte, akárcsak a dürnkruti és Salzburg környéki példányokat (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1981: 30). A tulajdonképpeni Drassburg kultúra magterületét a Lajta-hegység déli pereme és a Kőszegi-hegység közé helyezte, nyugati határát pedig a Bécsi-erdőnél húzta meg. A települések hiányát a szomszédos magyarországi térségben a kutatás hiányosságának tulajdonította. Később az álláspontok némileg közeledtek egymáshoz, és a kelet-ausztriai bronzkort összefoglaló munkájában már Neugebauer is önálló kultúraként tárgyalja (NEUGEBAUER 1994a: 141). A délszláv területeken napvilágra került leletek összefoglalását N. Majnaric-Pandzic végezte el (MAJNARIC-PANDZIC 1976a, 1976b). 10 Tanulmányának középpontjában az északkelet-horvátországi Podgoracon feltárt két gödörből származó anyag áll, amely a litzenkerámián túl azzal nagyjából megegyező arányban mészbetétes kerámiát is tartalmaz. A fekete, finoman iszapolt, jó minőségű litzenmintás cserepek mellett a durva kerámia egy részén is találhatóak hasonló lenyomatok. Majnaric-Pandzic az előbbieket nevezte Litzenkeramiknak, az utóbbiakat a stílus imitációjának tartotta. Mivel a szlavóniai és boszniai lelőhelyekről ismert litzendíszes leletek száma alacsony volt és a hitelesen dokumentált együttesekben a mészbetétes kerámia, a Vattina és a helyi boszniai kultúrák anyagának társaságában kerültek felszínre, nem tartotta önálló művelődésnek. Keletkezését a Ljubjana kultúra alpesi típusából vezette le, amit az edényformák hasonlóságára és hasonlóan fekete fényezett, jó minőségű kerámia nyakán elhelyezett vízszintes sávokból álló díszítésre alapozott. Igaz, ennek kivitelezése feltehetően egy kerékszerű eszközzel történt, de ilyen megoldás szerinte a podgoraci leletek között is előfordul. Mivel a Ljubjana kultúra anyagát Ausztriában is megtalálták, az ottani Drassburg kultúra őseként is számításba jöhet. A típus életének felső határát a BB1 időszakba helyezi, és a késői fázisára jellemző felkunkorodó díszítéséből származtatja a Vattina kultúra hengeres nyakú urnáin, valamint a Belegis I kultúra edényein látható hasonló motívumot, ezeket azonban nem sorolja a tulajdonképpeni litzenkerámiához. A két leletkör rokonságára Mozsolics Amália, aki a délvidéki anyagot Tolvádia típus néven különítette el, már jóval azelőtt felhívta a figyelmet (MOZSOLICS 1942: 35, 113. jegyzet). 10 A két tartalmilag megegyező mû közül a továbbiakban Majnaric-Pandzic 1976b-re hivatkozunk gazdagabb képanyaga miatt.
