Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)

Régészet - BÉKÉI László: Adatok a Nyugat-Dunántúl középső bronzkori történetéhez

sóba fektették. Érdekes jelenség, hogy a sírok 94%-a bolygatott volt, az egyes vázrészeket nem eredeti helyükön találjuk vagy szándékosan meg lettek rongálva. A sírok közötti cölöplyukak alapján kultikus építmények meglétével is számolhatunk. Neugebauer kísérletet tett a Véterov kultúra területi tagolására annak alapján, hogy szerinte a magyarádi edényformák csak a kelet-morvaországi lelőhelyeken tűnnek fel, míg a dél-morva és a Dunától északra fekvő alsóausztriai térségben nem fordulnak elő (NEUGEBAUER 1977: 87-88). Benkovsky-Pivovarová viszont Stuchlíknak a magyarádi korsók elterjedését bemutató térképére hivatkozva cáfolta ezt az állítást, mert ezek éppen DélMorvaországban koncentrálódnak, Ausztriában Waidendorf-Buhubergről ismerünk példányokat (BENKOVSKY-PIVOVAROVÁ 1992). A jellegzetes korsók megjelenését egy Délnyugat-Szlovákiából kiinduló expanzióhoz kötötte, ezzel magyarázta a Mistelbach-edénydepóban való megjelenésüket is. A harmadik egység lenne a Böheimkirchen csoport, ez azonban BenkovskyPivovarová szerint sem élettartamában, sem kapcsolatrendszerében nem mutat kirívó eltérést a többi Véterov-területhez képest attól eltekintve, hogy alapnépességül itt az Unterwölbling kultúra szolgált. Egy említésre méltó vonása még a litzendíszes kerámia gyakorisága a böheimkircheni telepen, amit ő a Drassburg kultúra szomszédos helyzetével magyaráz, ugyanakkor ezek az edények a Dunától északra is eljutottak, pl. Waidendorfba, Dürnkrutra vagy Szlovákiába. Végeredményben a Böheimkirchen csoport elkülönítése csak akkor lenne jogos, ha az edényművességben különbségeket lehetne megfigyelni, ellenkező esetben az egész elterjedési területen egy egységes Véterov kultúráról kellene beszélni. A kultúrkör időbeli záródását a Bl korszakban egyértelműen jelzi a már említett hohenaui sarló alakú tű, a pulkaui telepen (bár nem rétegből) előkerült koszideri típusú tölcsér alakú csüngő öntőmintája, továbbá egy négyszögletes átmetszetű tű töredéke, egy korai sarlótípus és egy négy nitszeges tőr Buhubergről (HAHNEL 1988: Taf. 33: 1, Taf. 102: 3, Taf. 107: 4; BENKOVSKT-PIVIVAROVÁ 1992: 44). A velemi és zalaszentiváni szórványos adatok alapján a kultúra itthoni felbukkanásával is számolni lehetett. Zalaegerszeg-Ságod-Bekeházán a Balaton-Lasinja és a badeni kultúrához tartozó valamint Árpád-kori objektumokon kívül olyan gödrök és cölöplyukak kerültek elő, melyek kerámiáját Kiss Viktória a Véterov kultúrához sorolta (KvASSAY et al. 2004). Az anyagból hiányoznak a bütyöklábas bögretípusok és az élesen megtört profilú csészék, ugyanakkor előfordulnak benne olyan idegen elemek, mint az ujjal felfelé benyomott illetve hullámossá formált fogóbütykök és egy felső részén kétoldaliról összenyomott edényfül (KVASSAY et al. 2004: 11. ábra: 1, 13. ábra, 18. ábra: 6, 19. ábra: 5-6). Litzenmintás cserepek is felszínre kerültek; a rekonstruálható formák közé tartozik egy jellegzetes, ámde bütyök nélküli bögre és egy