Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)

Régészet - BÉKÉI László: Adatok a Nyugat-Dunántúl középső bronzkori történetéhez

nyakán hullámvonalú sávval díszített széles szájú mély tál (KVASSAY etal. 2004: 18. ábra: 8a-12). A leletek között pontos korhatározásra alkalmas edény vagy fém nem akadt, ezért a lelőhely keltezésére a Véterov kultúra feltételezett keleti-délkeleti irányú terjeszkedése nyújtott támpontot. Ezt az eseményt Kiss Viktória Benkovsky-Pivovarová és Kovács Tibor nyomán a magyarországi középső bronzkor 2. periódusa végére helyezte, aminek eredményeképpen a kultúra birtokba vette a korábbi gátai területet, vagyis a telep kora szerinte a koszideri periódusba, a középső bronzkor 3. fázisára tehető (Reinecke-féle Bl). Azokra a megfigyelésekre alapozva, hogy a Fertő vidéki lelőhelyeken a litzenmintás edények Véterov kerámia társaságában kerültek elő, továbbá a magyar kutatás által általában a magyarádi kultúrához kötött bütyöklábas bögrék és a legkorábbi halomsíros horizontban jelentkező durvított felületű tárolóedények a Véterov anyagban is gyakoriak, elkülönítette e művelődés Lajta—Rába menti csoportját. Ebbe a Bécsi-erdő és a Rábaköz között elhelyezkedő, ezidáig a fent nevezett kultúrákhoz kapcsolt lelőhelyeket sorolt, kiegészítve az edénymelléklet nélküli, koszideri bronzékszereket tartalmazó oggaui és mannersdorfi sírokkal, melyeket a gátai kultúra legkésőbbi emlékeiként tartottak számon (NEUGEBAUER 1994a: 61; KVASSAY etal. 2004: 137-138). A teljes lista a következő: Schwechat-Wien Umgebung, Baden-Königshöhle, Guntramsdorf, Drassburg-Taborac, Grosshöflein-Föllik kettős sír és III. lelőhely (Fundstelle III), Oggau, Mannersdorf, Weiden am See, Burg, Velem-Szt. Vid, Gyöngyösfalu-Pöse, Hegyfalu-Tehenészet, Kenyéri, Sárvár-Móka- és Szaput-dűlő, Rádóckölked—Felső-mező, Nagymizdó—Várdomb, Zalaegerszeg—Ságod—Bekeháza, Zalaszentiván-Kisfaludi-hegy. A kultúra keleti határa ezáltal a Rába-Répce-Rábca vonala, déli pedig a Zala folyó lenne. A Klinglberg csoport A Salzburg környéki bronzkori lelőhelyek kutatása során M. Hell a St. Johann melletti Klinglberg és a St. Georgen (később Gries) melletti Burgstall straubingi kultúrához sorolt leletanyagában figyelt fel először a helyi kerámia sajátos bütyöktípusára (HELL 1952). Értékelése szerint e telepek élete a Reinecke-féle bronzkor A fázisával (korai bronzkor) esik egybe és megérik az A-B fordulóját is. 1957-ben a Bischofshofen mellett található Sinnhubschlößlnel két hosszúkás alaprajzú épületet tárt fel. Úgy gondolta, hogy a régebbi (B) a neolitikum végén létesült és élete folytatódott a korai bronzkorban, míg a fiatalabb (A) a korai bronzkort képviseli, de átnyúlik a következő periódusba (Reinecke-féle B) is (HELL 1961). Előkerült egy litzendíszes peremtöredék (HELL 1961: Abb. 4: 14) is, amit Hell a késő neolitikumhoz, a zsinegdíszes edényművességhez kapcsolt. E leletanyag feldolgozása során fogalmazta meg a straubingi