Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)

Régészet - BÉKÉI László: Adatok a Nyugat-Dunántúl középső bronzkori történetéhez

nyú kapcsolatrendszerek tovább erősödtek, talán ezek eredménye magának a csoportnak a létrejötte is. A folyamatok hátterében valószínűleg a fémkereskedelem állt. A kapcsolatokat jelzi a Véterov kerámiaformák megjelenése Linz-Reistbauernél, Sinnhubschlösslnél, Tischoferhöhlénél és Malchingnál, ugyanakkor a straubingi kultúra elemei is eljutottak keletre. Különösen gyakori a Böheimkirchen csoport anyagában a Litzenkerámia, de találkozunk magyarádi és mészbetétes importokkal is. Az 1979-80-ban végzett újabb ásatások eredményeként sikerült három települési szintet elkülöníteni. A legidősebbet pusztulási réteg zárja, az ezután létesített két későbbi szintnél erődítés nyomai is megfigyelhetőek. A fiatalabb fal belső oldalához kőalapozású házak csatlakoztak. Az a kijelentés, hogy a Véterov kultúra fejlett korszakában vette birtokba a Dunától délre fekvő régiót, ma már nem érvényes (NEUGEBAUER 1994a: 121—123). Erre utal, hogy a Gemeinlebarn F temetőben, továbbá a Gemeinlebarn I. periódustól kezdve használt Franzhausen I és II temetők Véterov edényeket tartalmazó sírjaiban talált bronzok többsége a Gemeinlebarn III/Langquaid fázisba sorolható, ami az Aunjetitz-Véterov átmeneti időszakkal egykorú (a kronológiai összehasonlító táblázatot lásd NEUGEBAUER 1994b: Abb. 2). Gemeinlebarn F ugyan kerámiában szegény, viszont Franzhausen II anyagában sok Unterwölbling-Véterov köztes forma megtalálható. A régi temetkezési szokások megmaradtak, mint a sírgödör észak-déli tájolása, a halottak nemek szerint megosztott fektetése és a koprsóban, zsugorított helyzetben történő elhelyezése; ez egy idegen népesség bejövetele ellen szól. Inkább csak a Vétefov-magterület anyagi kultúrájának átvételével számolhatunk, de már az Unterwölbling kultúra II. periódusának végén, a Gemeinlebarn III. fázisban. Az ausztriai Véterov kultúra egyik legfontosabb lelőhelye a Dunától északra található Waidendorf-Buhuberg erődített magaslati telepe, ahol három, planírozási rétegek által elválasztott kultúrszintet tártak fel gödrökkel és cölöplyukakkal (HAHNEL 1988). A leletek közt említést érdemelnek a feltehetően kocsimodellekhez tartozó agyagkerekek és két ún. kenyéridol. Találkozunk mükénéi stílusban díszített csont és agancs lószerszámokkal, importként megjelenik a magyarádi és a litzenkerámia. A különféle bronztárgyak, öntőformák és agyag fúvókák a helyi fémmegmunkálásról tanúskodnak. Míg a Dunától északra csak néhány, főleg rendhagyó temetkezést ismerünk, addig a Böheimkirchen csoport területén a fent említett Franzhausen I és II, de a Gemeinlebarn A temetőben is találunk ebbe a korba tartozó sírokat (NEUGEBAUER 1994a: 133-140; NEUGEBAUER 1994b: 86-91, Abb. 2: 1). Ezeken kívül temetkezéseket találtak még Ybbs—

Kemmeibach, Ossarn, Herzogenburg, Statzendorf és Tulln lelőhelyeken is, a leggazdagabb anyag azonban a 258 sírós Gemeinlebarn F temetőből származik. Itt hamvasztást csak egy esetben alkalmaztak, a halottakat gyakran deszkákból készült kopor-