Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)

Régészet - BÉKÉI László: Adatok a Nyugat-Dunántúl középső bronzkori történetéhez

va völgyét követve, majd Alsó-Ausztrián és Burgenlandon át vezetett a Rába-Marcal-Zala vidéke felé, amint azt Vékony Gábor és V. Vadász Éva már korábban felvetették (V. VADÁSZ és VÉKONY 1979: 124. jegyzet). Míg a Rába vonaláig (leszámítva a keletebbre található Kemenessömjént) a középső bronzkor korábbi szakaszait és utolsó periódusát egyaránt képviseli néhány lelet, addig a tőle délebbre eső területekről ennél is kevesebb információval rendelkezünk. Habár a Dunántúl túlnyomó részét a középső bronzkor folyamán egészen a koszideri időszak első feléig a mészbetétes kerámia kultúrája birtokolta, Zalában csupán a megye keleti határszélén mutatható ki megtelepedése; nyugati határvonalát a balatonmagyaródi telep, illetve a Zalaszabaron előkerült bronz kincslelet jelenti (KlSS 2000: 27, 69. jegyzet). A szisztematikus terepbejárások, valamint a Hahóti-medencében és a Kerka patak völgyében végzett feltárások nem utaltak semmilyen egykorú népesség meglétére (H. SlMON és HORVÁTH 1998-1999: 202; KlSS 2001: 160). Egy lándzsahegy öntőmintája és egy koszideri korú, kartekercsekből álló bronzkincs viszont régóta ismert Zalaszentiván—Kisfaludi-hegyről (BÓNA 1958: 218, Taf. VI), az ugyanerről a lelőhelyről származó szórványleletek közül Száraz Csilla egy bütyöklábas bögretöredéket közölt, melyet a Véterov kultúra Böheimkirchen csoportjához kapcsolt (SZÁRAZ 2002: 516-518, Fig. I: 1; KVASSAY et al 2004: 137, 22. jegyzet). Marton Erzsébet utalt először néhány velemi díszített edénytöredék alapján a Véterov kultúra népességének magyarországi megjelenésére, ám ezt az eseményt már a Böheimkirchen csoport önálló létének lezáródása utánra, a BG-be helyezte (MARTON 1996: 249-250, I. tábla: 8, II. tábla: 13, III. tábla: 2). Az első hiteles ásatásból származó, ezzel a körrel valóban rokonságban álló emlékanyagot Kiss Viktória publikálta a Zalaegerszeg északi szélén található Ságod-Bekeházáról (KVASSAY et al. 2004: 126-139, 11-19. ábra; részletesen lásd a Véterov kultúra és a Böheimkirchen csoport kutatástörténeténél). Mivel a telepet a középső bronzkor 3. fázisára keltezte, a kutatás Zala megyében a Kis-Balaton környéki mészbetétes csoportokon kívül nem tart számon a korai bronzkor és a koszideri periódus közé illeszthető leleteket. Az aunjetitzi kultúra Ez a művelődés kapta a legnagyobb szerepet a közép-európai korai bronzkor kutatásában, mivel a neolitikum és az első valódi fémkorszak határán helyezkedik el (az alsó-ausztriai kutatástörténethez lásd NEUGEBAUER 1994a: 101-103; a kultúra egészére vonatkozóan LAUERMANN 2003: 409-418, mindkettő bőséges irodalommal). Nevét a Prágától nem messze található Űnétice (németesen Aunjetitz) után kapta, ahol 1879-ben C. Ryzner két te-