Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)

Régészet - BÉKÉI László: Adatok a Nyugat-Dunántúl középső bronzkori történetéhez

metőt tárt fel. Elterjedési területe természetföldrajzi okokból több csoportra oszlik. Alsó-Ausztria északi része-Morvaország-Délnyugat-Szlovákia, Csehország, Alsó-Szászország-Közép-Németország, Szilézia-Nagy-Lengyelország. A kelet-ausztriai régióban a Weinviertelben és a Waldviertel keleti peremén találhatók lelőhelyei, a Dunától délre csak importleleteket ismerünk Getzersdorfból és Hainburg-Teichtalból. Az osztrák kutatásban M. Hoernes, O. Menghin, H. Mitscha-Märheim és Willvonseder korai tanulmányai mellett Pittioni is többször foglalkozott a témával. Az 1950-es években F. Scheibenreiter publikációi jelentettek fontos előrelépést. Ezután a 70-es évek elejéig kellett várni az újabb fellendülésre. A síkvidéki települések közé tartoznak Fels am Wagram, Stillfried-Ziegelei és Auhagen, Pulkau, Grossweikersdorf-Hausberg, Schieinbach és Unterhautzenthal. Haselbach-Michelbergen és Hausberg von Oberschoderleen magaslati telepekre bukkantak. Bizonytalan rendeltetésű gödörlétesítmények kerültek elő Herzogbirbaumnál és Kollnbrunnál. Míg Strass im Strassertale és Bernhardsthal esetében korábbról ismert temetők feltárását folytatták, újakat is felfedeztek Zwingendorfnál, Unterhautzenthalnál és Leobendorfnál. Fels am Wagram és Friebitz esetében sírokon kívül megaronszerű házak alapjaihoz kapcsolódó rendhagyó temetkezéseket is találtak, Schricknél és Drösingnél pedig újabb fémdepók láttak napvilágot. E. Lauermann készítette el az ausztriai anyag teljességre törekvő összefoglalását, amelybe az aunjetitziből kifejlődő Véterov kultúra korabronzkori szakaszát (az A2c/A3 periódusig bezárólag) is belefoglalta (LAUERMANN 2003). A kultúra belső periodizációjára már a kutatás korai szakaszában történtek kísérletek. J. Stuchliková és S. Stuchlík nyomán három fő szakaszt lehet megkülönböztetni. Az elsőt a Protoaunjetitz fázis képviseli, amely még a közép-európai értelemben vett neolitikum végéhez (Endneolithikum) tartozik. A második szakaszba a korai Aunjetitz (Altaunjetitz) és a klasszikus előtti fázist (vorklassische Phase), a harmadikba pedig a klasszikus és klasszikus utáni (nachklassische) korszakot sorolták. Lauermann a Protoaunjetitz fázist a bronzkor Ala periódusa elé helyezte, a korait az Ala, a fejlettet az Alb, a klasszikust az A2a (egyes helyeken az A2-t nevezi klasszikusnak), a Véterov kultúrába átvezető későit az A2b korszakkal párhuzamosította. Az A2c-A3 korú lelőhelyek már a klasszikus Véterov időszakot képviselik. Mindezt a szövegből lehet kikövetkeztetni, mert kronológiai táblázatában az egyes periódusokhoz nem társít elnevezést (LAUERMANN 2003: 613-618, Abb. 230). A korai leletegyüttesek fémekben meglehetősen szegények, ezt követően azonban a bronztárgyak nagy mennyiségben és változatos formában jelentkeznek (a különböző típusokat lásd NEUGEBAUER 1994a: Abb. 51-54). A korai és a klasszikus fázis morvaországi kerámiatipológiáját V. PodborskY közölte (PODBORSKY et al. 1993: Taf. 156-157). A klasszikus periódus kerámiája jellemzően jól égetett, barna vagy fekete színű, felülete fényezett. A legjelleg-