Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)

Régészet - BÉKÉI László: Adatok a Nyugat-Dunántúl középső bronzkori történetéhez

jektum, 24. tábla: 5). Egy kissé megtört profilú, bizonytalan beállítású darabon erősen bemélyített kettős sávokból álló motívum látszik, mely párhuzam nélkül áll a közölt leletanyagban (17. objektum, 19. tábla: 3). A tárolóedények oly módon való seprüzése vagy fésűzése, ahogyan azt Sárváron látjuk, nem fordul elő az aunjetitzi és a Véterov kultúrában, helyette az edények felületét ujjbehúzkodással durvították a nyaktól lefelé. Böheimkirchenen sűrű függőleges vonalcsoportokkal és fenyőágmintával találkozunk (NEUGEBAUER 1977: Abb. 6: Cl0-12). Az átlós vonalkötegekkel történő díszítés pedig a mészbetétes edények népének házikerámiájára jellemző. Az edények oldalán elhelyezkedő, vízszintes és függőleges csoportokba rendezett, egyenes illetve zegzugos vonalakból álló díszítések az aunjetitzi és a korai Véterov mintakincshez kapcsolódnak (6. kutatószelvénytől északra, 27. tábla: 4,

7 I. szonda, 27. tábla: 12). A4, lelőhely III. szelvényében az I. talajlutatóból egy három vízszintes sávval díszített cserép került felszínre (35. tábla: 5). Egy durva, kavicsos soványítású töredéken bütyök alól egyenes és ívelt bekarcolások futnak lefelé (markolás utáni felszín, 26. tábla: 6), ilyet láthatunk például egy koválovicei aunjetitzi korsón (TlHELKA 1954: Obr. 16:. 1). Az egymással szemben elhelyezkedő, rombuszokat közrezáró sraffozott háromszögekből álló minta (markolás utáni felszín, 26. tábla: 7) alapjában véve hasonló egy böheimkircheni tál díszítéséhez, bár azon a háromszögeket pontozás tölti ki és van egy függőleges középvonala is (NEUGEBAUER 1977: Taf. 42: 4). A magyarádi kultúra típustábláján a böheimkircheni motívum negatívja szerepel (TOCÍK 1981: Príloha 3: D 2 b). A 4. lelőhely őskori négyzeteiből előkerült jó minőségű talptöredéken látható, rovátkákkal szegélyezett és keresztmotívummal díszített omphaloszhoz (35. tábla: 1) hasonlóra nem bukkantunk a vizsgált leletanyagban. Egy kisméretű oldaltöredéken látható három hullámvonalú bekarcolás (21. objektum, 19. tábla: 10) szintén párhuzam nélkül áll. A sárvári település különleges leletcsoportját alkotják a különféle díszített edénytalpak, melyek között nem akad két egyforma. A széles talpakon a díszítés egyrészt az edény oldalának alján körbefutó egyenes sávokból és az efölötti zegzugos mintákból, másrészt a talpon sugárirányban elhelyezett egyenes és cikcakkos vonalak kombinációjából áll, az egyiken ezen kívül a talp szegélyén mély bevagdosások is láthatók (I. szonda, 27. tábla: 9; III. szonda: 28. tábla: 6). Egy további példány oldalfalán mészbetétes pontokkal kitöltött szabálytalan háromszögek sorakoznak és a talp motívumait is mészberakásos pontok szegélyezik (I. szonda, 27. tábla: 11). Egy laposabb edényfenéken két ívelt, talán kör alakú vonalat kísérnek pontozott háromszögek (A-B 1-3 négyzetek: 31. tábla: 3). Ugyancsak egy lapos fenéktöre7 E töredék beállítása erős íve alapján így helyes; egyedi vonása, hogy a függőleges sávok szakítják meg a vízszintesek vonalát.