Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)

Régészet - BÉKÉI László: Adatok a Nyugat-Dunántúl középső bronzkori történetéhez

da tálját pereme alatt ferde ujjbehúzkodással tagolták, vállán a felületből alig kiemelkedő ujjbenyomott bütyök található (27. tábla: 7), a többi hasanló edényünk díszítetlen (5. objektum, 7. tábla: 8; 24. objektum, 22. tábla: 1, 36. tábla: 42). Hatalmas tálakat képviselhet néhány kevésbé ívelt peremtöredék is (12. objektum, 10. tábla: 8; 24. objektum, 22. tábla: 2). Kihajló peremű tálak 20 cm körüli (17. objektum, 17. tábla: 3, 36. tábla: 43) és apró (24. objektum, 24. tábla: 3, 36. tábla: 44) kivitelben is megtalálhatóak. Egy kisméretű, félgömb alakú tálka pereme szögben megtörve csatlakozik a testhez (17. objektum, 18. tábla: 1, 36. tábla: 45). Számos töredék tartozik az egyenes peremű, gömbszelet alakú tálakhoz. Ennek legegyszerűbb változatát képviseli a 24. objektumból napvilágra került egyik perem (24. tábla: 2). Feltűnően jó minőségű egy egyenletesen vékonyodó falú, fényezett belsejű példány (17. objektum, 14. tábla: 7, 36. tábla: 46). Gyakoriak a vízszintesen vágott peremek (12. objektum, 10. tábla: 2, 12. tábla: 7; 17. objektum, 18. tábla: 2; 24. objektum, 22. tábla: 4), egy esetben a peremből kiálló vízszintes bütyökre is van példa (A-B 1-3 négyzetek: 31. tábla: 11, 36. tábla: 47). Ez utóbbi igen jellemző a böheimkircheni anyagra (pl. NEUGEBAUER 1977: Taf. 19: 4, Taf. 66: 6, 9, Taf. 68: 6—7). Az 5. objektumban talált, belül fényezett felületű talpkorongos tál pereme alatt sekély árkolás fut körbe, akárcsak egy ugyanitt előkerült másik töredéken (7. tábla: 7 a-b, 8. tábla: 11, 36. tábla: 48). A külső és belső oldalán kiugróan megvastagított peremrész (VI. szonda, 29. tábla: 3) párhuzamát az adria-vidéki Cetina kultúrából, Skarin Samogradról idézhetjük (MAROVIC és Covic 1983: Sl. 14: 3). A lapos, pereme alatt több helyen átlyukasztott táltípus (12. objektum, 12. tábla: 6, 4. lelőhely A-D 1-6 négyzetek: 34. tábla: 9, 36. tábla: 49) a Véterov kultúra és a Böheimkirchen csoport jellegzetes edényformája (PODBORSKY et al. 1993: Taf. 166: 5-7; NEUGEBAUER 1977: Abb. 8: El8), a gátai kultúrában ugyancsak megtalálható (LEEB 1987: Abb. 4: El). Akad példa az anyagban mélyebb és laposabb miniatűr tálkára is (17. objektum, 18. tábla: 3, 4, 36. tábla: 50). Kissé befelé hajlik egy mély tál peremrésze (5. objektum, 8. tábla: 10). Az enyhén behúzott és vízszintesen vágott peremű tálaknak előfordul zömökebb (24. objektum, 24. tábla: 4, 36. tábla: 51) és szélesebb (12. objektum, 12. tábla: 8, 36. tábla: 52) változata. Egy bizonytalan beállítású mély füles tálnak szintén kissé befelé ívelő pereme volt (17. objektum, 14. tábla: 6), ez a típus a Böheimkirchen csoportban sűrűn felbukkan (NEUGEBAUER 1977: Abb. 8, Taf. 33: 1, Taf. 66: 8, Taf. 90: 1, Taf. 91: 12). Erősebben behúzott peremet egy vékony falú töredéken találunk (16. objektum, 13. tábla: 9, 36. tábla: 53). Tálhoz tartozhatott egy külső oldalán fényezett alj töredék is, melynél az omphaloszt alacsony talpgyűrű övezi (12. objektum, 12. tábla: 9).