Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)

Régészet - BÉKÉI László: Adatok a Nyugat-Dunántúl középső bronzkori történetéhez

Tárolóedények Noha a leletanyag jelentős részét teszik ki a különféle tárolóedények, ezek formáját - ahogyan azt Kiss Viktória is megjegyzi - töredékességük miatt nem lehet pontosan rekonstruálni (KVASSAY et al. 2004: 128). A fennmaradt peremtöredékek enyhe ívelése valamint a szabálytalan kidolgozás miatt sokszor a szájátmérő meghatározása is nehézségekbe ütközik. Ebből következik, hogy az alábbi típusokat egy kivételével csupán próbálkozásnak kell tekinteni. A széles szájú, kihajló peremű hasas hombároknak több változata is előfordul. A 12. objektumból egy vastag falú (10. tábla: 3, 36. tábla: 15) és egy enyhén ívelt peremű, kevésbé robusztus példányt említhetünk (10. tábla: 4, 36. tábla: 16). Erősen ívelt peremű, hangsúlyozottan domborodó vállú formára utal az 5. objektumból előkerült egyik töredék (8. tábla: 3, 36. tábla: 17). Magasan ívelt nyakú, öblös edényt rekonstruálhatunk egy jó minőségű, kívül-belül sima felületű peremtöredék alapján (5. objektum, 7. tábla: 1, 36. tábla: 18). Leginkább a magyarádi kultúra Nitriansky Hrádok-Zámeceken előkerült egyik hombárjára emlékeztet (TOCÍK 1964: Obr. 17: 2). A nagyméretű tárolóedények másik típusát képviseli egy kissé íveltebb, külső oldalán megvastagított és egy vastag falú, enyhén kifelé tartó egyenes peremtöredék (17. objektum, 14. tábla: 3-4, 36. tábla: 19). Ezeknél a száj alkotja az edény legszélesebb részét, akárcsak egy enyhén kihajló, duzzadt peremű töredék esetében (5. objektum, 7. tábla: 2, 36. tábla: 20). Ennek vállán enyhe törés látható, melynek vonalában ovális bütyök díszíti. A törésvonal fölött felülete sima. Mérete és funkciója miatt soroljuk ebbe a csoportba, formája alapján tálfazék is lehetne. Több eltérő méretű de hasonló felépítésű, ívelten kihajló peremű edénnyel is találkozunk (5. objektum, 8. tábla: 4-5, 12. objektum, 11. tábla: 5, 17. objektum, 14. tábla: 2, 36. tábla: 21). Néhány esetben a nyak szögben megtörve csatlakozik a testhez (17. objektum, 16. tábla: 2-3), hasonlót látunk egy rádóckölkedi peremtöredéken (ILON és RASZTOVICS 2000: XXXIII. tábla: 3). Az „S" profdú tárolóedények egyik változatánál a perem és a has legnagyobb átmérője körülbelül megegyezik. A 24. gödörből napvilágra került nyomottabb testű példány jól rekonstruálható: a vállán hármas bütyökdísz látható (nem különállóak, hanem közös bordából emelkednek ki), a test legszélesebb részén elszórtan vízszintes, alján pedig folyamatos függőleges seprűzés borítja (22. tábla: 3-9, 36. tábla: 22). Egy hasonló, de valamivel magasabb, karcsúbb edény nyakát és vállát sekély ferde árkolással díszítették (17. objektum, 14. tábla: 1, 36. tábla: 23). A háztartási kerámia gyakori típusa a kisebb méretű, erősen kihajló peremű ovális testű forma (12. objektum, 10. tábla: 6, 11. tábla: 3-4; 17. ob-