Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)

Régészet - TÓTH Zsuzsanna: Néhány idol Szombathely-oladi-plató késő-neolit településéről

Számos párhuzamot sorolhatunk fel ehhez a darabhoz, hiszen Alsó-Ausztria, Dél-Morvaország és Szlovákia területén ez a típus a kialakult lengyeli kultúra kanonikus fejformája. Különböző kidolgozású lehet, vannak darabok, amelyeknél nem jelölik az arc részleteit. Ilyen például a Winden bei Melk-ben talált töredék (RUTTKAY-HARRER 1993: Taf. 3: la-c, Taf. 4: 4a-c és 6), amely darabnál azonban a füleket szintén apró bütykökkel jelölték. A Wetzleinsdorfból származó töredéknél sem jelölték az arcot (WINTER 1984: Abb. 122), mint ahogyan a Schletz-i (RuTTKAY 2005: Abb. 8.10) és a Tësetice-Kyjovice-i darabnál sem (PODBORSKY 1985: Abb. 12; 3). Azonban léteznek olyan finoman kidolgozott töredékek is, amelyeknél a hajvonalat, és az arc részleteit bekarcolással jelezték. Ilyen az Eggendorf am Walde-ben talált töredék (NEUGEBAUER 1995: Abb. 2), de Tësetice-Kyjoviceből (PODBORSKY 1985: Abb. 16; Taf. 8: 1, 5; Taf. 9: 3; Taf. 10: 2, 4), Koberice-ből (PODBORSKY 1985: Taf. 8: 2) és Streike III. lelőhelyéről is ismerünk ilyet (PODBORSKY 1985: Taf. 8: 4). A Tësetice-Kyjovice-i és Strelice-i példányoknál a hajat is bekarcolt apró vonalakkal jelezték. A fejforma és annak bekarcolással, illetve festéssel történő részletezése már korábban megjelenik. A nyugat-magyarországi Sé-Malomi-dűlő lelőhelyén, amely a lengyeli kultúra kialakulási időszakára datálható, szintén három félkörrel karcolták be a haj vonalát (KALICZ 1998: Abb. 30, 1-3; Abb. 31; Abb. 32, 1-2), amelyen belül apró cikk-cakk vonalakkal jelezték a hajtincseket. Ezeket festéssel ki is emelhették. A szemöldök íve, a szem és orr jelzése is megegyezik, az egyetlen eltérés a fej eltérő formájában mutatkozik. Sé lelőhelyén és a kultúra e legkorábbi szakaszában a fej formája legtöbbször kerek, még nem kettős csonkakúpos és a fejtető sem lapított. Ugyanilyen formákat és díszítést figyelhetünk meg a Sormás-Török-földekről előkerült idolokon is, amely a séi lelőhellyel egykorú. A fej kerek, a hajat bekarcolással jelezték (P. BARNA 2004: 2-3. kép: 3; 6-7. kép: 1; 10-11. kép: 1; ILON 2007: Kat. 55-71. Itt jól megfigyelhető a festés is). 2. idoltöredék (Lt. sz.: 0.2007.3.40.) (3. ábra): Idol felsőteste, feneke és lába. A felsőtest kissé hátrafelé dől. A karok letörtek, de jól látszik felülnézetben a nyakon a fej csapolására szolgáló lyuk. A melleket, a köldököt és a térdeket apró, kerek, hegyes bütykökkel jelezték. Az egyik térdről lepattant a bütyök, eredeti helyét egy világosabb folt mutatja. Az ágyékot és a derekat bekarcolt vonalak emelik ki, amelyek mélyén vörös festés maradványai figyelhetők meg. A törzs formája lapított, hengeres. Erősen zsírfarú (steatopyg). A lábak hengeresek, a jobb lábnál a talp is megmaradt, csupán a lábfej sérült, a másik láb térd alatt törött el. Színe kívül sötétszürke, a törésfelületek szürkésbarnák. Aprókavicsos agyagból készült, elég gyengén égetett. Teljes magassága 9,9 cm, dereka 3,3 x 2,25 cm, mellének átmérője 0,8 cm, a köldöké 0,9 cm, a fenék 5,1 x 3,7 cm, a térd (bütyök) 0,9 cm, a láb 1,4 x 1,25 cm. Ezt a leletet nem állíthatjuk közvetlen párhuzamba a séi típusú idolokkal, hiszen ott kifejezetten jellemző, hogy a viseletet bekarcolással, vagy festéssel je-