Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)

Régészet - SZILASI Attila Botond: Romanizált kelta telep Vas megyében

142. objektum (4. tábla): Lekerekített sarkú, téglalap alakú 3x2 méteres földbe mélyített ívelt oldalú épület. Oszlophely vagy tüzelőhely nem került elő belőle. Betöltésében rengeteg tegula volt. Kerámiaanyaga egy általános vidéki település anyagát mutatja. Rengeteg szürke, szemcsés, korongolt, keményre kiégetett házikerámia mellett kevés import kerámia került elő valamint néhány kézzel formázott lyukacsos soványítású fazék oldaltöredéke. A házikerámiák között a vízszintes peremmel rendelkező nyak alatt sűrűn vonalkázott hombártöredékek (9. tábla: 5-8), hasasabb tálak és a kihajló peremű fazekak a jellemzőek. Ezek peremkiképzése és soványítása az i. sz. II—III. század jellegzetességeit mutatja, melyek széles körben elterjedtek Savariában és környékén (BÍRÓ 2004: 93) - főleg az egyik tál formája (9. tábla: 4), mely beleillik a carnuntumi 18.l-es típusba (PETZNEK 1998: 249). Az importált darabok közül egy firniszes bögre töredékét kell megemlítenünk (10. tábla: 5) valamint egy Drag. 33 formába tartozó acetabulum töredékét (10. tábla: 4) az i. sz. II. század végéről, III. század elejéről. A kézzel formált kerámiák a korábbi késő kelta/kora római teleprészletből már ismertek. Soványításuk teljesen megegyezik azzal, azaz szerves anyag némi kvarcittal és apró kavicsokkal. Kiképzésük és formájuk is ugyanazt a stílust követik, szinte azok szerves folytatásai (10. tábla: 6). Ez persze nem meglepő, hiszen ha megvizsgáljuk a pátyi leleteket (OTTOMÁNYI és GABLER 1985: 218), akkor láthatjuk, hogy ezeknek a kerámiáknak a használata elnyúlik egészen a III. század végéig is. 143. objektum (3. tábla: 1): Lekerekített sarkú téglalap alakú földbe mélyített 3x2 méteres épület. Északkeleti felében egy nagyobb tüzelőhely került elő vastag hamus réteggel. Oldalai enyhén íveltek, alja egyenes. Nyugati oldalához keskenyebb nyúlvány kapcsolódik, melynek végében sekély cölöplyuk volt. Valószínűleg műhelynek használták. Leletanyagát leginkább a szürke házikerámiák teszik ki kevés import kerámiával. A házikerámiák két nagyobb csoportba sorolhatóak: egy durvább, kerámiazúzalékos és kavicsos soványítású lyukacsos felületű korongolt edények típusára, valamint a keményre kiégetett szürke, szemcsés, korongolt házikerámiák körére. Néhány darabon seprűzött mintát is felfedezhetünk. A legfontosabb darabok, a közepes nagyságú horpasztott falú pohár (11. tábla: 1) és a gömbös testű kihajló peremű urna (11. tábla: 4). Az import kerámiák közül az a Drag. 37 típusú tál a legfontosabb, mely talán westendorfi műhely terméke és az i.sz. 210/220-230/240 közé datálható (11. tábla: 5). A telep értékelése A falu élete nagyon széles periódust ölel át. A Gyöngyös nyugati oldalán a korai LT Bl korszaktól egészen a LT C2/D1 korszakig megtalálhatjuk a telep különböző objektumait - műhelyeket, cölöpszerkezetes házat, szemétgödröket. A Gyön-