Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)
Régészet - SZILASI Attila Botond: Romanizált kelta telep Vas megyében
va felületű egyenes oldalú edények a tabáni és esztergomi i. sz. I. századi anyagában is megtalálhatóak (HORVÁTH 1998: 68). Soványításukat tekintve azonban eltérnek az eddig közölt anyagoktól. A legtöbb kézzel formázott edény soványító anyagának a mészkövet és a kagylót használták (például a szakályi és az albertfalvai telepeknél - GÁBLER és HORVÁTH 1996: 158; HORVÁTH 1999: 374). Esetünkben azonban leginkább a szerves anyag fordul elő némi kvarcit és kavics alkalmazásával. Az égetés során így létrejött lyukacsos kerámia jobban vezette a hőt és keményebb tartást is adott az edényeknek. Ehhez hasonló lyukacsos kerámiaanyag ebből a késő kelta-dák horizontból legközelebb a Délnyugat-Szlovákiában lévő dák és a Közép-Szlovákiában lévő Púchov-kultúra termékei között található meg (CIZMÁR 1996: 366, Abb. 8. 2; PIÉTA 1982: 95-98). A római leletanyag egy általános kora császárkori horizontot mutat. A kelta hagyományokkal rendelkező fésűs díszítésű hombártöredékek valamint a finom kiképzésű vékony falú vörössel festett gyorskorongolt edények az i. sz. I. század második felének termékei (9. tábla: 1-3). Az I. század végét mutatja az a behajló peremű tál is, melynek engóbos bevonata a pannóniai szürke edények külsejét utánozza (8. tábla: 8). A perem fekete bevonata egyébként savariai sajátosságnak mondható (BÍRÓ 2004: 93). Összességében a leletanyag alapján az épület valamikor az I. század második harmadának a végén pusztulhatott el (ehhez hasonló leletegyüttes került elő az Aranypatak utcából, Szombathely területéről is - KÁROLYI 2004: 167). A teleprész használata és élete egybeesett a rómaiak bejövetelével és Savaria megalapításával. 149. objektum (2. tábla: 3): Ovális, egyenes oldalú és aljú sekély gödör. A kevés kerámia mellett patics és római tegula is előkerült belőle. A leletanyag nagy része a késő kelta hagyományokat követi. A finom kvarcittal soványított lassúkorongolt töredékek, valamint a T-átmetszetű peremmel rendelkező kisebb csupor formája jellegzetesen LT-D végi típusok (5. tábla: 6). Emellett kevés számú kora római kerámia is előkerült - fedőtöredékek (5. tábla: 5), és finoman befésűzött kelta hagyományokat követő szürkés hombártöredékek (5. tábla: 7). A telep római kori részlete 4 A leletek alapján a falu élete tovább folyt - szinte megszakítás nélkül - az i. sz. II— III. században is. Jól jelzi ezt a két nagyobb földbe mélyített épület (142. és 143. objektum) és a körülöttük elszórtan elhelyezkedő néhány sekélyebb szemétgödör (135-137., 145-146. és 150. objektum) is, melyek anyaga leginkább keményre égetett szemcsés szürke házikerámiákból áll. 4 A kerámianyag datálását Sosztarits Ottó régész segítségével végeztem el. A terra sigillaták meghatározását Horváth Friderikának köszönhetem. E helyütt szeretném külön megköszönni mindkettőjüknek a római anyag vizsgálatában végzett munkájukat.
