Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)

Régészet - NAGY Marcella: Bronzkori kartekercs Hegyhátszentmárton határából

középső bronzkori karékszer került elő, ebből négy - kettő díszített, kettő díszítetlen - sorolható a Regelsbrunn-i csoportba. Az egyik kartekercs egyik spirálvégének közepébe kis bronz szegecset erősítettek, amivel az eddig felsoroltak esetében nem találkoztunk (OZD'ÁNI 1986: Abb. 16: 3). Vcelince-i bronzkincsben a Koszider korszak tipikus ékszer- és fegyverleleteivel együtt találunk egy díszített darabot (MÜLLER-KARPE 1980: Taf. 320: A 9). Horvátországból a Vinkovci várostól nem messze fekvő Lovas határából közölt Bernhard Hansel egy az egyik oldalán körbefutó egyenes, másik oldalán hullámos pontsordíszes, spirálvégződés nélküli Regelsbrunn-i kartekercset, amit MD I—II. időszakra keltezett (HANSEL 1968: Taf. 14: 24). A Hegyhátszentmártonon előkerült Regelsbrunn-i típusú kartekercs párhuzamait a halomsíros kultúra lelőhelyein kellett keresni. Magyarországon a Koszider korszak fémanyagában találhattunk újabb analógiákat. A tárgytípus elterjedését vizsgálva a dunántúli mellett egy bajorországi és egy észak-lengyel - észak-németországi leletkoncentrációt lehetett megfigyelni. Ha a lelőhelyek földrajzi elhelyezkedését nézzük, látjuk, hogy a legtöbb esetben nagyobb folyók közelében találhatók a kartekercsek. Itthon a Duna (Dunaújváros, Érd, Aporka, Szentendre), a Tisza (Kömpöc), a Körös (Mezőberény, Szeghalom), illetve a mi esetünkben a Rába folyó (Hegyhátszentmárton) mellett, ezután a nyugati országhatárt átlépve a Bécsi-medencében (Wien, Regelsbrunn), majd a Sváb-Bajor-medencében a Duna forrásvidékéig (Bühl, Paarstadl, Schambach) követhetjük nyomon az eddig ismert lelőhelyeket. A Kárpát-medencétől északra két terjedési/kereskedelmi útvonalat feltételezünk. Az egyik a Duna felső folyása mentén a Cseh-medencén át és az Elba folyót követve vezet egészen a mai Németország északi-tengeri partjáig. A másik a Balti-tenger partvidékét köti össze a Kárpát-medencével. Ez utóbbi esetében a Vág, a Morva, majd az Odera folyók mentén érhetjük el a kartekercs pomerániai - legészakibb - előfordulási helyeit. Amennyiben elfogadjuk egyrészt Karl-Friedrich Rittershofer állásfoglalását, hogy a Regelsbrunn-i kartekercstípus a Kárpát-medencéből ered (RlTTERSHOFER 1983: 255), másrészt Inken Vogt észrevételét, hogy az északi darabok valamivel fiatalabbak a Kárpát-medenceieknél (VOGT 2004: Taf. 92: 15), akkor a fentebb említett útvonalak nem csak földrajzi, hanem határozott időbeli kapcsolódási pontokat is jelentenek. Kronológia Az általunk vizsgált tárgytípus időben jól körülhatárolható. Tipológiai előképét nem találtuk meg a korábbi kultúrák formakincsében. Más lelőhelyek karékszereivel összevetve a Hegyhátszentmárton-Kis-Telek-dűlőben talált bronz kartekercset a középső bronzkor és a késő bronzkor átmeneti időszakára keltezzük. A lelet a halomsíros kultúra korai időszakából származik, amit szinte az összes fent felsorolt párhuzam megerősít. Mivel az államhatárral ket-