Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)
Régészet - NAGY Marcella: Bronzkori kartekercs Hegyhátszentmárton határából
tó pontsordíszes, négyzetes keresztmetszetű spirálokban végződő darabot (WELS-WEYRAUCH 1991: Taf. 44: A 20). Egy ép és egy töredékes példány pedig Paarstadl lelőhelyről származik. Előbbi három fordulatos, díszítetlen és végspiráljainak keresztmetszete kör alakú (WELS-WEYRAUCH 1991: Taf. 44: B 1, 13). Leginkább csak lemezes, középbordás kiképzése egyezik a hegyhátszentmártonival. A szerző a leleteket a Reinecke BB1 időszakára, azaz a korai halomsíros kultúra Locham-i fázisára keltezi. A végspirál közepéről lecsüngő láncra Bajorországban Eching-Dietersheim, Baden-Württemberg tartományban Mehrstetten lelőhelyeken találtunk párhuzamot. Mindkét kartekercs a tárgyalt típusba tartozik és Hermann Müller-Karpe a halomsíros kultúra korai fázisához köti (MÜLLER-KARPE 1980: Taf. 347: H, Taf. 356: F 10-11). A vizsgált tárgytípus lengyelországi elterjedését a Smogolice település közeléből származó ún. Krüssow-i horizontra datált kincslelet igazolja, melyből Inken Vogt puplikált két Regelsbrunn-i típusú kartekercset (VOGT 2004: Taf. 92: 15). Azokat a szlovákiai Vyskovce nad Ipl'om-on (Ipolyvisk) talált darabokkal párhuzamosította (OZD'ÁNI 1986: Abb. 16: 3) és megállapította, hogy az északi darabok valamivel fiatalabbak a Kárpát-medenceieknél (VOGT 2004: Taf. 92: 15). Csehországban szintén elterjedt a Regelsbrunn-i típus, amit a Hulín-i depóban előkerült két majdnem teljesen ép darab bizonyít. Különlegességét a tárgyak poncolt és trébelt díszítésének együttes használata adja. A leletegyüttest a többivel ellentétben nem lehet egyértelműen a Reinecke BBl-re keltezni, mivel benne a valóban BB1 korú sarkított baltán kívül, a BC korú kétkarú csákány és a duzzadt szárú, gömbfejű tű is megtalálható (RÍHOVSKY 1979: Taf. 73: 19, 23). Innen alig 15 km-re fekszik a Pferov-Predmostí-i lelőhely, ahol szintén kincsleletből származik két, az előbbivel egyező díszítéssel ellátott bronz kartekercs (RÍHOVSKY 1979: Taf. 74: A 2. 3). Az említtet példányok feltételezhetően a Regelsbrunn-i típusú kartekercsek RBB2 vagy akár a RBCben továbbélő darabjai. Ehhez hasonló díszü a - Hermann Müller-Karpe által a halomsíros kultúrába sorolt - Tucapy-i kincsben lévő két kartekercs egyike (MÜLLER-KARPE 1980: Taf. 337: D 1, 2). A lemez szélessége nagyobb a miénknél, a végspirálok fordulatainak száma 8—9-ről 4-5-re csökken és átmetszete a négyzetből körre változik. Ez az átalakulás megfigyelhető az összes, RBB1 időszaknál fiatalabb darabnál. Délnyugat-Szlovákiából a vizsgált időszakból Dunajská Streda (Dunaszerdahely) lelőhelyről van tudomásunk 2,5-3 fordulatos, hullámos pontsordíszes kartekercsekről 13 közép-duna-vidéki halomsíros környezetből (KRASKOVSKÁ 1951: 140-142, 145, Taf. 106; FURMÁNEK etal. 1991: 102, Obr. 17). A korábban említett Vyskovce nad Ipl'om (Ipolyvisk) lelőhelyen összesen kilenc
