Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)

Régészet - NAGY Marcella: Bronzkori kartekercs Hegyhátszentmárton határából

spirálokban végződő változatról, valamint kicsit távolabbról Winklarn 12. számú halomsírjából került elő egy díszítetlen, két és fél fordulatos ugyanilyen kartekercs (WILLVONSEDER 1937: 424, Taf. 38: 1, 2; RÍHOVSKY 1979: Taf. 76: B3).

10 1937-ben Kurt Willvonseder, majd később Johannes-Wolfgang Neugebauer is mindkettőt a középső bronzkorra keltezte (WILLVONSEDER 1937: 424; NEUGEBAUER 1994: 148, Abb. 81: 4). Ezek a lelőhelyek a kelet ausztriai/burgenlandi területeken a közép-duna-vidéki halomsíros kultúra korai emlékei közé, az ún. Mistelbach—Regelsbrunn-i típusú leletek körébe sorolhatók. Németországban Karl-Friedrich Rittershofer a Bühl-i és az Ackenbach-i kincs feldől gozása kapcsán gyűjtötte össze és csoportosította a korai halomsíros időszak emlékeihez tartozó Regelsbrunn-i típusú kartekercseket. Megfigyelése szerint a kartekercsek előállítását tekintve két alapvariáns létezik. Az egyiknek a hátoldala teljesen egyenes és sima, míg a másikén a középborda kialakításából adódóan egy árok látható. Ez utóbbi változat valamivel kisebb végspirállal is rendelkezik. A díszítésük alapján két további csoportba sorolta a leleteket. Az egyik a hullámvonalban pontsordíszes, a másik pedig cikk-cakk vonalban pontsordíszes csoport (RlTTERSHOFER 1983: 139-417)- Az Ackenbach-i lelet az első alapvariáns hullámos pontsordíszes darabja (KlMMIG 1955: 55), és a hegyhátszentmártonival teljesen megegyezik. Erre a díszítésbeli különbségre korábban Bernhard Hansel hívta fel a figyelmet. Az előbbit kárpát-medencei, az utóbbit északi (pl. lengyelországi) sajátosságnak vélte és mindkettőt az MD I—II időszakra keltezte (HANSEL 1968: 104-106). Ezt a feltevést támasztja alá a nagykajdacsi darab, amit cikk-cakk mintás díszítése tesz egyedivé a Kárpát-medencében (HAMPEL 1892: CLXXV. tábla: 2).

11 Németországban még Schwasdorf (SCHUBART 1972: Taf. 64: B. 2) és a német-lengyel határon Bruchhausen/Smogolice mellett találtak két olyan depóleletet, amelyek Regelsbrunn-i típusú kartekercseket tartalmaztak. Ez utóbbi - a Balti-tenger nyugati partvidéki fekvésével - a típus legészakibb előfordulási helyét határozza meg és az ottani ún. Sögel-Wohlde-i horizontra keltezhető (HACHMANN 1957: Taf. 33: 10, MÜLLER-KARPE 1980). Dél-Németországban Regensburg közelében két temetőből került elő hasonló kartekercs. Sünching lelőhelyen csontvázas sírban ún. Ráksi-típusú bordás korongfüggőkkel együtt

12 találtak meg egy két és fél fordulatos, körbefu10 Érdemes megjegyezni, hogy Kurt Willvonseder a tárgyat 9 cm-es lemezszélessége miatt övként értelmezte, míg Jifí Ríhovsky Regelsbrunn-i típusú kartekercsként rekonstruálta. Az biztos, hogy - ha méretben és funkcióban nem is - készítési technikájában megegyezik a hegyhátszentmártonival. 11 Karl-Friedrich Rittershofer a kárpát-medencei cikk-cakk motívum megjelenését ún. „reimport" leletként értelmezi (RlTTERSHOFER 1983: 265). 12 A ráksi kincsben négy darab tüskés bordás korongcsüngő szerepel, két nagyméretű hajlított és csavart szárú tű, két spirálvégű kartekercs, nyolc kis spirálcsövecske és egy trapéz alakú markolatlemezes tőr társaságában. A leletek a Koszider korszak fémművességére jellemzőek (HAMPEL 1892: CCXXI. tábla).