Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)

Régészet - ILON Gábor - ISZTIN Gyula: Vas megye első középkori vasbányája Narda határából

A vasmegmunkálással kapcsolatos Vas megyei földrajzi nevek A vas megmunkálásának ismerete népünk történetében a honfoglalást megelőző időkre nyúlik vissza. Erről tanúskodik „vas" szavunk ősi uráli eredete, illetve a verő (kovács), üllő és fúvó mesterségszavak (HECKENAST et al. 1968: 136). Beszédesek azonban a vasmegmunkálással kapcsolatba hozható település és földrajzi nevek, amelyek a következők: a Ruda (Rudnok) - a bányászokról, a Vasas - a kohászokról, a Kovácsi, amely a kovácsokról vagy a Csatár (Csitár), amely a fegyverkovácsokról kapta nevét (HECKENAST etal. 1968: 287-288; HECKENAST 1970: 27, 95, 97). A megye nevének egyik magyarázata, miszerint a megye területén egykor vasbá­nyászatot és vasfeldolgozást folytattak. Az egykori megyeszékhely Vasvár, az állam­szervezés során nyerte nevét és meghatározó funkcióját. Ez a funkció a vár ellenőr­zése alatt álló terület vastermelésének felügyelete, irányítása, a vaskohászattal foglal­kozó várnépek által beszolgáltatott vas raktározása és forgalomba hozatala volt. A ko­ra Árpád-kori nyugat-magyarországi vasmúvelés adminisztratív (Miklós nádor 1226. évi oklevele) központja tehát Vasvár volt (HECKENAST etal. .1968: 142-143). A megye területe a X. században - Győrffy György (1984: 625-626) szerint ­a harmadik vezető méltóság, a harka uralma alá tartozott. A Kurszán kíséretét ké­pező kendeket a nyugati gyepükre telepítették. Emléküket két falu neve őrizte meg: a Rába déli partján Szarvaskend, és a mai Bungenland terültén Vasverőszék (Eisenzicken). A települések vassalak lelőhelyei alapján Győrffy György azt feltéte­lezte, hogy ezek a területek a szakrális fejedelem, kündü (Kurszán) birtokában vol­tak, aki egyben a szakrális kovácskirály megtestesítője lett volna. Az 1989 augusz­tusában kezdett ásatás (Burgenlandi Tartományi Múzeum, Karl Klaus vezetésével és az MTA VEAB Iparrégészeti Munkabizottság, Gömöri János) célja az itteni vas­kohászat idejének megállapítsa volt. A vasércbányászatot és kohászatot, az előke­rült kerámia leletek alapján a XIII-XIV. századra datálták. így az elmélet - a nagy­fejedelem és kovácsmesterség kapcsolatáról - az ásatás eredményeinek tükrében nem igazolható (GöMÖRI 2000: 286). Az egykori Vasvármegye és a jelenlegi Vas megye területén számos, a nevében „vas" előtaggal rendelkező község fekszik. Ez az előtag elsősorban megkülönböztető jelleggel a megyére utalva kapcsolódott a falunevekhez (Vassurány, Vasszentmihály - KlSS 1978: 684). Több esetben falvak összevonásakor, a XX. században kapta a falu ezt az előtagot (Vasasszonyfa 1937, Vasegerszeg 1937, Vaskeresztes 1929, Vasszilvágy 1935 - KlSS 1978: 683-684). Utóbbiaknak így nyilván nincs közük a korai vasfeldolgozáshoz. A „vas" előtaggal rendelkező falvak közül azok azonban figyelmet érdemelnek, amelyeknél a falu határához tartozó területen, ismételten előfordul a vas megmun­kálásához kapcsolható dűlő-, erdő,- vagy pataknév. Például: Vas megye határán, Za­la megyében fekvő Vaspör helység határrészéhez tartozik egy Vas-hegy, Vörös-tető, Vörös-oldal nevű dűlő és egy Csatár-puszta (HECKENAST etal 1968: 158).

Next

/
Thumbnails
Contents