Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 31/1. (2007) (Szombathely, 2008)

Régészet - ILON Gábor - ISZTIN Gyula: Vas megye első középkori vasbányája Narda határából

Az egykori Vas megyéhez, ma az ausztriai Burgenlandhoz tartozó terület salaklelőhelyeivel az 1930-as években Alphons Barb foglalkozott. Gyűjtésének eredményeként 31 lelőhelyet ismertetett, amelyek Közép- és Dél-Burgenlandban találhatók (HECKENAST etal. 1968: 19). Az 1967-től induló újabb burgenlandi kutatási periódus eredményeit a kora vaskortól a középkorig Kari Kaus (1977: 63) és Wolfgang Meyer (1977) foglalták össze. A régészeti irodalom 1948 óta foglalkozik Vasvár és a vasolvasztás kapcsolatával. Járdányi-Paulovics István az egykori domonkos kolostor udvarán tárt fel egy kemencét, amit római kori vasolvasztónak határozott meg. Az 1959-ben Nováki Gyula vezetésével végzett próbaásatás cáfolta ezt a megállapítást. A kemencét ő inkább a mészégetéssel hozta összefüggésbe (HECKENAST etal 1968: 59). A kohászattörténeti és régészeti kutatások terén az ötvenes évek hoztak változást és fellendülést. 1955-ben Miskolc—Diósgyőrben megalakult a Központi Kohászati Múzeum, majd Budapesten a Kohászat Történeti Bizottság. A Bizottság célja a vas- és fémkohászati műhelyek kutatása, régészeti lelőhelyek számbavétele, összegyűjtése, feltárása volt (HECKENAST etal 1968: 20). A terepbejárásokon kívül kérdőíveket bocsátottak ki, salaklelőhelyek után kutatva. Ennek eredményeként indultak az ásatások az ország területén, így Vas megyében is. Nováki Gyula vezetésével 1959-ben, 1962-ben és 1964-ben Vasvár területén, 1961-ben Kőszegfalván tártak fel vasolvasztó telepeket. Az eredményeket 1968-ban összegezték a Heckenast Gusztáv, Nováki Gyula, Vastagh Gábor és Zoltay Endre által jegyzett, „A magyarországi vaskohászat története a korai középkorban" (Budapest, 1968) című úttörő jelentőségű monográfiában. Az 1970-es évektől Gömöri János, a soproni Liszt Ferenc Múzeum régésze, az MTA Veszprémi Akadémiai Bizottsága Iparrégészeti Munkacsoportja keretében, együttműködve a Kohászat Történeti Bizottsággal, folytatta a megkezdett munkát főleg Győr-Moson-Sopron, Vas és Somogy megyében (GöMÖRI 2000: 7). Gömöri János irányításával Vas megyében 1978-ban Tömördön, 1985-ben pedig Ólmod határában tártak fel műhelyeket. Az utóbbi három évtized kohászat-régészeti kutatási eredményeit Gömöri János foglalta össze „Az avar kori és Árpád-kori vaskohászat régészeti emlékei Pannóniában" című (Sopron, 2000) kiváló monográfiában. Vas megye mai területén ez ideig az ún. nemeskéri típusú (VIII—X. századra keltezett) kohó mindössze egy helyen, Tömörd/Csepreg (GöMÖRI 2000: 203-205) határában (a típus térségbeni további lelőhelyei: Nemeskér, Iván, Dénesfa, Harka), valamint az ún. vasvári típusú (XII—XIII. századra datált) kohó több példánya, lelőhelyei: Vasvár, Kőszegfalva, Ólmod (NOVÁKI 1966: 169-179; HECKENAST etal 1968: 44-51, 146; GÖMÖRI 2000: 207, 101, 127-130) kerültek elő.