Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)

Régészet - Buocz Terézia: Római kori villa Zsennyén

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 30 (2006) haj. A flaviusi időktől bizonyított, hogy a plasztikában vállrésszel együtt alkották meg a portrékat (KAUFMANN és HEINIMANN 1977: 84). Ekkor a byst mellrésze félkörben végződik. Traianus korában a mellkép már ábrázolja a két kar törzset és a mellrészt dekoratív vonallal zárja le (HEKLER 1924: 188). A zsennyei Mercuriust a rövid, sűrű, tömött göndör hajfürtök jellemzik. Különösen hangsúlyozott a homlok közepe felett lévő üstök. A koponyát borító fürtök a hadrianusi időszak hellenizmusból kölcsönzött szokásának megfelelően sarlószerüen bepöndörödnek. Az arc körüli csigák bodorítása már az antoninusi korszak stílusa felé mutat, amikor az erősen bodorított, de laza szivacsos haj került divatba. A köpeny háromszög nyakkivágása az I. századra jellemző. Ekkor azonban még szigorú és kemény a megfogalmazása. Marcus Aurelius portré bystjein alkalmazták az elhúzottabb, lágyabb festői megoldást. A zsennyei Mercurius byst korát késő hadrianusi - kora antoninusi időkre javasoljuk. Egy átmeneti időszakra, amikor a hadrianusi lineáris megfogalmazás már átvezet, de még nem éri el az antoninusi idők későbbi szakaszára jellemző stílust (Marcus Aurelius portré: AURENHAMMER 1983: 124. Abb. 8.). A zsennyei római kori villa kiemelkedő emléke az a mozaik mustra, amely az egyik helyiségnek padozatát borította (15., 31. ábra). A nagyjából 20 m

2 felületű mozaikpadlót fekete-fehér szemekből rakták ki. Ezeknek a szemeknek az élhossza 1—1,3 cm között ingadozott. A terrazzorétegbe ágyazott végük csapszerűen (pecek) volt kiképezve. A terrazzoágy maga 10 cm vastag volt (19. ábra: a. XXII. metszet, 16. ábra: b. XXV. metszet). A mozaikmező felülete három fő részre tagolódik. A legnagyobb méretű mezőt fehér alapon fekete bordűr keretezi. Az így létrejött quadratban alkotott körmintát fekete kör szegélyezi. A körmustrában elhelyezkedő koncentrikus körök kerületei kifelé növekednek a bennük elhelyezkedő fekete-fehér háromszögek területeivel együtt. A centrumban ábrázolt kör hangsúlyos fekete kerületén ülnek a csúcsukkal kifelé sugarasan rendezett háromszögek. Bár a nagyságuk körönként változó, számuk állandó, minden körben ugyanannyi. A legbelső kör egy rozettát zár magába. A fehér alap közepébe szerkesztett zöld virág négy szirma között keskeny fekete levél helyezkedik el, aminek kifelé néző csúcsához fekete palmetta csatlakozik (32. ábra). A középpontban alkotott minta a quadratban elhelyezkedő körmustrával együtt összességében egy örvénylő effektus hatását keltik. A quadrat fehér alapú sarokcikkelyeit a fekete vázából kétfelé ágazó leveles ágak töltik ki. A leveles inda kacsos végei volutaszerűen bepödrődnek (34. ábra). A quadrat fölötti keskeny mezőt vékony, fekete bordűr keretezi. Benne fehér alapon lineárisan megfogalmazott, fekete motívumot látunk. A két-két egymással pandant álló volutaminták közötti teret kereszt alakban elhelyezett keskeny, fekete stilizált levelek töltik ki. A voluták széles része között fehér palmettaformát zárnak közre a fekete mozaikszemek. Belőlük stilizált sáslevelek nőnek ki (33. ábra). A keskeny díszített mezőt és a quadratot is minden oldalról két sor fehér szem határolja a fekete bordűrök külső oldalán, velük párhuzamosan. Az utánuk következő külső sávok, 81