Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)

Műtárgyvédelem - Ferencz Eszter: Empire óra restaurálása

Ferencz Eszter: Empire óra restaurálása tekkel valamint háromféle szalagdísszel. Tetején fehér alabástromból

2 aprólékosan kifaragott, köveken ülő, vázát tartó, a klasszikus görög szobrokra emlékeztető női akt látható kezéből lefelé futó szőlőindákkal. Oldalt sima, díszítés nélküli címerpajzs-töredékkel. A beépített óraszerkezet vörösréz alapú zománcozott számlaphoz kapcsolódik. TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS Az óra technikai fejlődése: Az idő mérése a társadalom bizonyos részének mindig fontos volt. A szerzetesek és apácák jelentős szerepet játszottak a középkori életben, szerzetesi szabályrendszerük megkövetelte, hogy rendszeres időszakokban összegyűljenek és imádkozzanak. Igényükre és közreműködésükkel készültek az első órák Eszak-Itáliában a XIII. század végén. Európa városaiban nem sokkal később óratornyok emelkedtek a városházak és céhházak fölé. Az első mechanikus órák berregő hangot adtak ki, nem volt számlapjuk és mutatójuk. A XV. században a harangtornyokon jelentek meg az első óralapok rögzített, függőleges mutatóval, amely mögött órabeosztásos gyűrű forgott. Ezek a szerkezetek inkább csak az idő múlására emlékeztették az embereket, szimbolikus jelentések és ábrázolások, filozófiai gondolatok hordozói voltak. A XVII. század derekán végbement újítások következtében kezdtek az órák alkalmassá válni az idő mérésére. Megszületett a „középidő"

3 fogalma, elterjedtek a perc- és másodpercmutatók. Az asztali órák nagyobb tömegben való készítése a XVI. századtól a Rajna mentén, Svájctól Németalföldig ismeretes. Augsburg és Nürnberg volt a két legjelentősebb központ, az utóbbiban alakult az első óráscéh 1543-ban. A XVII. század első feléig a vándor órásmesterek innét indulnak Európa jelentősebb királyi udvarai felé. 1659-ben a holland Christiaan Huygens feltalálta az ingát, amely gyorsan átterjedt Angliába. A hajszálrugós szabályozó alkalmazásával pedig forradalmasították a zsebórák és hordozható órák megbízhatóságát. Az 1680-1900 közötti időszakban a legjobb kézzel gyártott órákat, zsebórákat Londonban készítették. Ez az angol óragyártás nagy neveinek kora: Fromanteel, East, Tompion, Knibb, Quare és Graham. A 18. század végére a franciáknál is felvirágzott a precíziós óraipar, legnagyobb órásmesterük Abraham-Louis Breguet munkáiban érte el tetőpontját. A XIX. század folyamán szabvány szerkezetű kocsi- és kandallóórákat gyártottak, míg az angolok a kézi gyártás hagyományait követték továbbra is. A század közepétől mindkét ország óraiparát egyre jobban fenyegette az olcsó, tömegben gyártott amerikai, német és svájci zsebórák konkurenciája (GARNIER 1994; GALLIZIA DI VERTIGO és STRADA 1998; BABUCS 1998). 2 Az óratok és a tetejét díszítő szobor anyagának pontos meghatározása műszeres vizsgálattal történt, mert külső jegyek alapján nem lehetett egyértelműen beazonosítani egyiket sem. 3 Az évszakok változásával, a napórákkal rögzített időegységek rövidülnek vagy hosszabbodnak, tehát a pontos időt ezek átlaga adja ki. Ez a szabály a világ minden pontján alkalmazható. 436