Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)
Műtárgyvédelem - Ferencz Eszter: Empire óra restaurálása
Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 30 (2006) A XIX. században bekövetkező változások: A XVIII. század természettudományos kutatásainak és technikai felfedezéseinek köszönhetően, a gőzgép feltalálásával forradalmasították az ipart. A XIX. század elején a manufaktúrákat ipari üzemek váltották fel. Megerősödött a polgárság, egyre nagyobb teret nyert. A megváltozott társadalmi és gazdasági feltételekhez az órakészítésnek is alkalmazkodnia kellett. Míg egy XVIII. századi órásmesternek minden álma a tökéletes egyedi darab gyártása volt, addig a megnőtt kereslethez igazodva a gépi sorozatgyártás elterjedése lehetővé tette az olcsó, uniformizált termékek gyártását. Megszűntek az elszigetelt központok és a luxusórák készítésére szakosodott híres műhelyek. A változás lendületet adott az órásiparnak, ösztönözte az újabb kutatásokra. A korábbi századokban kedvelt asztali, helyhez kötött órák, faliórák helyett az emberek által viselt órák tökéletesítésére összpontosítottak. A tömeges gyártás vált meghatározóvá (GALLIZIA DI VERTIGO és STRADA 1998; BABUCS 1998). A korszak formaadó stílusai: A XIX. század változatosságot hozott az órák külső megjelenésében is. A kialakult stílusok a polgárság ízlését és erkölcsét tükrözték. A század elején meghatározó a klasszicizmus, ami az antik hagyományokat igyekezett követni. A francia forradalom és Napóleon uralma biztosította a továbbélését, és sajátos változataként kifejlődött az empire. Később a középkor és a reneszánsz formáit elevenítették fel a historizmus eklektikus ízlésének megfelelően. Egy tipikus klasszicista óratok oszloptörzsre emlékeztet, kanelurákkal és szalaggal összefogott babérfüzérekből álló mértéktartó díszítéssel. Anyaga rendszerint nemeskő vagy márvány. Az empire óra megjelenésében követi ezt az ízlésvilágot, de nagyobb hangsúlyt kapnak a figurális antik jelképek. Megjelennek az ókori harcosok, pajzsokkal, zászlókkal, Heraldikai motívumokkal, görög vázakkal. Kedveltek voltak a mitológiából átvett szatírfejek, kecskelábak. Az óramutatók lándzsa vagy nyíl alakúak, az óratokok váza vagy urja alakúak, anyaguk bronz, márvány, alabástrom (BABUCS 1998). AZ ÓRÁKRÓL Felépítésük: A különböző órafajták külső megjelenése és mechanikai szerkezete nagymértékben eltérhet egymástól, de van néhány alapvető dolog, amiben megegyeznek. A mechanikus órák három fő részből állnak: óraszerkezet, számlap, óratok. Az óraszerkezetek legfontosabb eleme a gátszerkezet 4 , amivel minden mechanikus óramű rendelkezik. Két alaptípusa van az 1670-es évekig használt orsó- vagy billegőrendszer, és az azt felváltó horgonygátszerkezet. Fontos tartozékok a kerekek és a csiga, valamint egyes óráknál az inga és lépcsőkorongos ütőszerkezet, súlyok és ingasúlyok, a zenélő óráknál pedig a különböző hangadók. 5 Az óratok tartja az óraművet. Anyaga lehet 4 A gátszerkezet a súly vagy rugó által mozgásba hozott kerékrendszer forgását beállított időközönként megengedi, ezáltal mutatja az óra az időt. 5 A XIX. század közepéig csengők, harangok, később gong. 437
