Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)

Helytörténet - Dabóczi Dénes: Kiss Roóz Ilona kerámiái

Dabóczi Dénes: Kiss Roóz Ilona kerámiái tosan a következőket mondta: „Saját munkámon kívül talán egyedül a zenében tudok feloldódni a művészetek közül. Megnyugtat a zene, Mozart, Debussy, és Beethoven. Ilyenkor megáll körülöttem a világ. Megáll az idő. Bizonyosan vannak munkáimban a zenével közös indítóokok és a zenén kívül is, de a zene fontos szerepet tölt be. A klasszikus zene közelebb áll hozzám, mint a mai. Beethoven a melódiák tisztaságával, Mozart játékosságával és Debussy az újat kereső akkordjaival. Kompozíciómban meg kell lennie a zene alapfeltételének. Nagyon szeretem a hangszereket is, mint tárgyakat, a hegedűt, a csellót." (KoczOGH 1986: 12). Tehát nem pusztán formálisan, hanem a kompozíciók harmóniájában, ritmusában, játékosságában vagy derűjében is érvényesülnek a zenei hatások. Zenészeihez nagyon közel áll Leány virággal (1. ábra) című alakja, mind felépítésben, mind pedig gesztusaiban. Ugyanazt a nyugodt derűt, vidámságot sugározza, mint az előbbiek. Nehéz eldönteni, hogy verset mond, vagy énekel. Művészete a természetelvűségből indul ki még akkor is, ha alakjai meglehetősen stilizáltak. Témái rendkívül tág határok közt mozognak. Ádámtól és Évától kezdve a cirkuszon keresztül az olyan profán dolgokig, mint a család, sok mindent feldolgoz müveiben. így nem maradhatnak el az állatalakok sem. Sajnos, Bagoly (6. ábra) című műve hiányos és sérült, de nem oly mértékben, hogy az befolyásolná a műtárgy esztétikai értékét. Mint az előbb említettük, Kiss Roóz Ilona a természetből indul, de az absztrakció elengedhetetlen feltétele a műalkotásnak. Baglya a baglyok tipikus jegyeit emeli ki, a madaraknál szokatlan nagy fület, a szem körüli „arcfátyolt", az erőteljes hordószerű testet, a nagy fejét. Az alakot minden bumfordisága ellenére valami gyermeki báj hatja át, olyan, ami gyerekek alkotásain látható. Itt is, mint minden szobránál - eltekintve néhány korai munkájától - korongozással és kézi formázással éri el célját. Úgy is mondhatnánk, hogy az edénykészítés és a figurális kerámia jellemzőit egyesítik alkotásai, ami már a neolitikumban is ismert volt (DOMANOVSZKY 1981: 235). Azzal a különbséggel, hogy az ő műveinek nincs funkciója, tehát nem figurális edények. Nem kell feltétlenül közvetlen hatásra gondolnunk, de valószínűleg nem kerülték el figyelmét az európai és közel-keleti ásatások anyagai, melyeknél az agyagfigurák mellett sok figurális edény is előkerült a neolitikum idejéből. Annál is inkább, mivel a magyar népművészet és sok minden más mellett utazásai során tanulmányozta az asszír, perzsa, egyiptomi és babiloni művészeti emlékeket is (KOCZOGH 1986: 6). Kiss Roóz Ilona 1973-as szombathelyi kiállítása után Domanovszky György több kérdést is felvetett. Egyrészt megállapította, hogy 1961-1966 között kialakított stílusához, formavilágához fegyelmezetten tartotta magát a művész (DOMANOVSZKY 1974: 26). Előrelépésnek tekintette, hogy a korongozott alapformákat jól variálva megőrizte, de a karakterek változatosabbak lettek, ami elsősorban az ornamentika változatosabbá tételével valósult meg (DOMANOVSZKY 1974: 27). Felhívta a figyelmet arra, hogy e kiállításon szerepelt néhány olyan műtárgy, amelyek visszatérést jelentettek korábbi munkásságához, s amik változatosabb ábrázolásmódra adnak lehetőséget. Úgy gondolta, hogy a művész felismerte, formaalakító és díszítőelve tovább már nem szűkíthető, de korai kerámiáiban rejlenek olyan lehetőségek, melyek új távlatokat nyit398