Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)

Helytörténet - Dabóczi Dénes: Kiss Roóz Ilona kerámiái

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 30 (2006) hatnak. Tanulmányában kitért arra is, hogy az eredmények mellett már jelentkeznek a negatívumok, mint például: az arcok sematikus ábrázolása, az egyes részek azonos jelzése, a fej és végtagok szigorú formarendje (DOMANOVSZKY 1974: 28). Koczogh Ákos a művésznőről írt könyvében erre reagálva megjegyzi, hogy kétségtelen lehet némi beszűkülés, ami fakadhat a korongozással kialakított alapformák ismétlődéséből, de ez esetben ez elkerülhetetlen. Ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy a hasonlóság akkor feltűnő, ha nagyobb számú művet egyszerre, s együtt látunk munkáiból (KOCZOGH 1986: 8). Pedig variációk sokaságát teremti meg alkotásaival, különösen vonatkozik ez az alakok díszítésére. A fentiekhez annyit tehetünk hozzá, hogy Kiss Roóz Ilona a kritikától függetlenül, nem változtatott lényegében munkamódszerén, művészetszemléletén. Megmaradt sajátos technikája mellett, amely annyira jellemző rá. Hogy jól tette azt, mi sem bizonyítja jobban, hogy Kovács Margitot, Gádor Istvánt, Gorka Gézát követő keramikusnemzedék egyik legkiválóbbja. Nem véletlenül rendezett műveiből 2000-ben életmű-kiállítást az Iparművészeti Múzeum. IRODALOM DOMANOVSZKY Gy. (1974): Kiss Roóz Ilona új kerámiái. - Művészet, 1974(6): 26-29. DOMANOVSZKY Gy. (1981): A kerámiaművészet kezdetei. - Budapest, Képzőművészeti Kiadóvállalat, 276 pp. GÁL J. (1997): Kiss Roóz Ilona 77 éves. Beszélgetés a művésszel. - Magyar iparművészet, 1997(4): 2-5. KOCZOGH A (1986): Kiss Roóz Ilona. - Budapest, Képzőművészeti Kiadó, 16 pp. MOLNÁR L. (1968): Zsennyei iparművészeti kiállítás a szombathelyi Savaria Múzeumban. - Művészet, 1968(1): 30-31. 399