Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)

Helytörténet - Dabóczi Dénes: Kiss Roóz Ilona kerámiái

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 30 (2006) Bagoly (1960-1961) (6. ábra) Jelzett: Talpán belül fekete festékkel „Kiss Rooz". Ugyanitt körcímkével beragasztva a ,,109."-es szám. Égetett agyag, színes ónmázzal. M: 26 cm Tá.: 7 cm Tojás alakú teste és lapított gömb formájú feje korongozott. Fülei, csőre és a szárnyai rátettek. Ez utóbbiak kissé elválnak a testtől. Az egész alak lilásbarna mázzal borított, tollazata fehér pöttyökkel és „u" alakú vastag vonalakkal jelzett. Kivágott szemüreg körül széles fehér karika, mely az „arcfályolt" imitálja. A szemet függőlegesen türkizesfehér toll metszi át. Füleinek belseje fehér mázas. Kerek, kihajló talpán stilizált karmok reliefszerűen. Törött, repedt, ragasztott. Fejénekés talpának jobb oldalán 2-3 cm-es hiányok, melyek gipsszel pótoltak. Ltsz.: 61.2. ÉRTÉKELÉS A múzeumban őrzött Kiss Roóz Ilona-művek bemutatásából kiderül, hogy a művész sajátos stílusa és munkamódszere már a hatvanas évek elejére kikristályosodott. Kompozíciós elvei, így az egyes elemek egymásra építése, az architektonikus jelleg jól megfigyelhető kerámiáin. Az alapformát, a test törzsét már ekkor korongozással készíti. Kézzel, illetve kézi formázó eszközökkel, főként a kezeket, a hajat, a hangszereket s néhány más részletet formál meg. A leányalakok arca stilizált, a szemek, a szájak hasonlóak, szinte egyformák, körülük még hiányoznak az agyagkarikák, melyek csak a hatvanas évek végén fedezhetők fel művein. Talán legjobban a hajzatukkal karakterizál. A ruhák korántsem olyan dekoratívak, nincsenek áttörések, mint amilyeneket az 1970es évek közepének alakjain láthatunk. Épp ezért az 1960-as évek elején készült alkotásokra jellemző az erőteljesebb, tiszta szerkezet-felépítés, a homogénabb, zárt felületek, melyek nagyobb belső összetartó erőt kölcsönöznek a műveknek. A Furulyázó leány (4. ábra), Leány mandolinnal (2. ábra), Leány lanttal (3. ábra), Éneklő leány (5. ábra) című művek, akár egy együttes tagjai is lehetnének, hisz formaszámuk (114, 115, 116, 117) egymást követi. Össze is tartozhatnának, de lehet, hogy csupán közel egy időben készültek zenei ihletésre. Kiss Roóz Ilona a zene, a képzőművészet és irodalom iránti szeretetet a szülői házból hozta magával. Épp ezért nem véletlen, hogy viszonylag sok kerámiája jelenít meg éneklő, zenélő alakot. Zeneszeretetével kapcsola397