Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)

Régészet - Tóth Zsuzsanna: Késő neolitikus település részlete Gór–Kápolnadombon

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 30 (2006) a belső felület elnagyolt kiképzése, aminek a kis méret és a zárt forma az oka. Ez a típus a későbbi háromrészes edények előfutára (REGÉNYE 1993: 123). Anyagunkban több példát is találunk rá (7. ábra: 1, 3; 12. ábra: 3-4; 13. ábra: 1; 14. ábra: 2, 3). Párhuzamait fellelhetjük Friebritzen (NEUGEBAUER-MARESCH 1986: Abb. 1: 7), Luziankyban (NOVOTNY 1962: Obr. 10: 3), Seben (KALICZ 1983/84: Taf. 6: 12, 14; Taf. 7: 5; KALICZ 1998: Abb. 25: 5, Abb. 28: 7) és Ajkán is (REGÉNYE 1994b: Abb. 4: 1-5). Korsó/Amphora Magas, karcsú edények. Nyakuk lehet hengeres vagy tölcséres, peremük megduzzadó, egyenesre vágott, elvékonyított vagy modellált. A góri leletek között is megtaláljuk a típus képviselőit változatos peremkiképzéssel. Tölcséres nyakú a 6. ábra 1, a 11. ábra: 4-6 és a 19. ábra: 2, hengeres pedig a 10. ábra: 1. darabja. Regénye Judit a protolengyeli leletanyagban látja eredetüket, megfigyelése szerint a Sopot-kultúra fiatalabb fázisában és a Luzianky-fázisban is gyakoriak (REGÉNYE 1993: 124). Párhuzamaik Ajkán (REGÉNYE 1994b: Abb. 7: 1-2; egyenesre vágott peremmel: REGÉNYE 1994b: Abb. 7: 5-6), Zalaváron (KALICZ 1988: Abb. 5: 4, 6, 8) de Luziankyban (NOVOTNY 1962: Obr. 16: 12, 15; Obr. 12: 1; Obr. 10: 3; Obr. 9: 2; Obr. 4: 1) is előfordulnak. Fazekak Tojásdad testű, kihajló peremű fazék A protolengyeli korban a Luzianky-csoportból eredeztethető, annak leggyakoribb fazék-típusa. A forma a lengyeli kultúra első fázisában is állandó marad, más összetevők szükségesek a két korszak elkülönítéséhez (REGÉNYE 1993: 125). A lelőhelyünkön előforduló (20. ábra: 4-5) darabok párhuzamait megtaláljuk Seben (KALICZ 1983/84: Taf. 7: 1, 3; KALICZ 1998: Abb. 23: 10, 12), Luziankyn (NOVOTNY 1962: Obr. 16: 17; Tab. XX: 3, 6; Tab. XVI: 6) és Ajkán (REGÉNYE 1994b: Abb. 8: 1, 3-4) is. Hengeres nyakú ívelt vállas fazék Inkább a lengyeli kultúrára jellemző forma, amely már a Sopot-kultúra második szakaszában is előfordul (REGÉNYE 1993: 125). A lelőhelyen peremtöredékeik fordulnak elő (19. ábra: 1; 20. ábra: 3). Párhuzamait megtaláljuk Seben (KALICZ 1983/84: Taf. 7: 2; KALICZ 1998: Abb. 23: 5), Svodínban (NEMEJCOVÁ-PAVÚKOVÁ 1986: Abb. 1: 18), de Ajkán (REGÉNYE 1994b: Abb. 7: 7) is. 311