Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)

Régészet - Szilasi Attila Botond: Kelta település részletre Sárvár határában

Szilasi Attila Botond: Kelta település részlete Sárvár határában természetes medrének nyugati és keleti oldalán, egy kisebb folyóteraszon voltak.

2 A terepbejárások és az elsődleges rétegtani vizsgálatok (kézi kutatóárkok) alapján, már a kutatás korai fázisában kiderült, hogy a lelőhely egy szélesebb plató magaslati dombhátán nyúlt el kelet-nyugati irányba. A vízjárta terület öntéstalaja mellett kis termékenységű barna erdőtalaj alkotta a felszínt, mely valószínűleg a régebbi korokban is csak kis mennyiségű és gyenge minőségű növény termesztésére volt alkalmas - termékenyebb rész csak a kavicstakaró felett lévő vékony lösztakaró esetében található, mely főleg Sárvártól délkeletre terül el (KÁROLYI 1978: 48). Itt leginkább a csernozjom-barna erdőtalaj a meghatározó, szinte egyedülállóan a térségben - nem véletlen az sem, hogy a legtöbb régészeti település éppen ebben a Rábától északnyugat felé húzódó termékeny sávban található. A talajtani rétegződést tisztázó kézi kutatóárkok kiásása (I—VI. kutatóárok), valamint a gépi humuszolás után a Gyöngyös hajdani medrétől nyugatra eső területen 125 objektumból álló túlnyomórészt kelta településrészletet - köztük hét földbemélyített épületet — tártunk fel, míg a keleti oldalon több bronzkori jelenséget és római korból származó bennszülött kelta lekerekített sarkú apró „gödörházat" lokalizáltunk. Az objektumok kb. 1,2 méter mélyen rajzolódtak ki a löszös sárga agyagban. Betöltésük főleg barnás-fekete kevert humuszos erdei talaj volt (1. tábla). KELTA TELEP JELENSÉGEI A 150 objektum közül, a mellékletek alapján csak 18 jelenségről állíthatjuk biztosan, hogy a kelta kor valamelyik periódusából származik. A feltárás során a település teljes struktúrája nem került a felszínre, csak egy keskenyebb keleti-nyugati szeletét ismertük meg. Északi és déli kiterjedése jelenleg még nem ismert, azonban a terepbejárási adatokkal kiegészítve az ásatási képet biztosan állíthatjuk, hogy a település tovább ível a dombhát irányába is. 2. objektum (2. tábla): Földbe mélyített 6x5,5 méteres lekerekített sarkú téglalap alakú épület - sajnos bontása közben déli irányba több helyen is túl lett bontva. A ház oldalai íveltek, alja egyenes. Legnagyobb mélysége átlagosan 60-68 centiméter. Szerkezetét a két rövidebbik oldala mentén elhelyezkedő két sekély cölöplyuk tartotta. Betöltésében rengeteg patics, állatcsont és kerámia került elő. Járószintet a gyakori szántások miatt nem tudtunk kibontani. 2 Sárvár a Rábai-teraszos-sík kistájon helyezkedik el. A területet egyenetlen süllyedés közben lera-kódott hordalékkúp jellegű pleisztocén kavicstakaró borítja, melyet csak a Gyöngyös és a Sorok völgye szakít meg. A kistájon leginkább a homokos, löszös üledékeken agyagbemosódásos barna erdőtalajok, barnaföldek és periglaciális üledéken pszeudoglejes barna erdőtalajok alakultak ki. Sárvár környékén főleg csernozjom barna erdőtalaj található, melyet a patakok alluviumán kialakult öntéstalajok osztanak meg (MAROSI és SOMOGYI 1990). 232