Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)

Régészet - Szilasi Attila Botond: Kelta település részletre Sárvár határában

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 30 (2006) A délnyugati negyedben egy rostélyos edényégető kemence, valamint egy hozzá tartozó hamuzógödör volt. Szerkezetét és tájolását tekintve - északnyugat-délkelet - klasszikus formát mutat (JEREM 1984: 85-87, 2-3. ábra; CIZMÁR 1987: 226-227, Obr 14-15; ILON 1998: 86, 2. kép; GEBHARD et al 2002: 556, fig. 1.). A lemélyített tüzelőtérben egy hosszanti borda helyezkedett el, mely a kemence 8 cm vastag jól átégett lyukacsos rostélyát tartotta. A felmenő falának egyes darabjai - melyek kaviccsal voltak soványítva - a kemence rostélyán hevertek. A kemence palástja nagy valószínűséggel az edények kiégetése során rárogyott a szerkezet alapjára. Ezt jól mutatják azok az edénytöredékek, melyek egyik oldala oxidációs, míg a másik fele redukciós égésen esett át, valamint azok a szétégett és eldeformálódott darabok, melyek a kemence aljáról jöttek elő (3. tábla). A teljes telepen itt kerültek elő a legnagyobb számban fém- és üvegleletek. Ezek mindegyike tipológiailag jól meghatározható és datálási szempontból pontos értékekkel rendelkeznek. A legfontosabb ebből a szempontból talán az a rövid testű fibula, amelyhez hasonló a velemi típusú fibulák között keresendő (MlSKE 1907: XL. tábla 10—11., GUILLAUMET 1987: 21). A kerámiák legnagyobb része korongolt darabokból áll. A töredékeket leginkább homokkal és/vagy apró kaviccsal soványították. A grafitos edények száma nem túl magas, azok is leginkább a fazekak között jelenik meg, melyek szinte mindegyike lekerekített peremű hordós formát mutat. A tálak leginkább enyhe S-profilúak, kivéve azt a darabot melyet kissé behúzott, vastag, egyenesen álló perem jellemez (ez leginkább klasszikusan átmeneti formát mutat, és szinte teljesen megegyezik a Hunyady-féle 9. típussal (LT C2-D1). Az összedűlt kemence kerámiái között tipológiailag a legnagyobb számban az urnák vannak képviselve. Közös jellemzőjük a gömbölyded forma és a szélesen kihajló perem. Ezekhez hasonló peremkiképzéseket találunk a Bajc-Vlkanovo területén feltárt 79/83-as ház urnái között, melyet a LT C1-C2 idejére datált a szerző (BREZINOVÁ 1999: 206-207, Tab. 4-5.). Az edényeket - díszítésüket tekintve - három nagyobb típusba különíthetjük el: bekarcolt díszű darabok, bepecsételt díszű darabok, valamint befésúzött és besimított darabok (a leletek mind formájukban, mind típusaiban és klasszikus értelemben vett általános edénykészletükben teljesen megegyeznek a Vyskov területén feltárt 6. és 8. ház leletegyütteseivel, amit a szerző a LT C1-C2 idejére datált (HORÁLKOVÁ 1993: 24-26, 28-30). Kronológiai szempontból a bepecsételt darabok adják a legjobb támpontot: egy erőteljes LT C2 horizontot rajzolnak ki. Méretét tekintve kétféle pecsétet lehetett elkülöníteni: egy kisebb téglalap alakút és egy nagyobb négyzetest. Ezek közül csak az egyiknél lehetett megfigyelni a pecsét tényleges domborított egymással szembefordított S-mintáját - köszönhető ez annak, hogy az edények a kemence összeroskadása miatt elégtelenül égtek ki. Ehhez hasonló mintát a bökönyi leleteken feltűnő LT C2 korszakból származó domborított S-motívumban láthatunk, amelynek klasszikus továbbélési fázisa már a LT Dl korszakra tehető (HUNYADY 1942-44: 141, LXXVI. tábla 8a.), valamint a Sali-Veci 233