Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)

Régészet - Ilon Gábor: A velemi Szent Vid környékének településtörténeti rekonstrukciója a régészeti leletek tükrében

Ilon Gábor: A velemi Szent Vid környékének településtörténeti rekonstrukciója a régészeti leletek tükrében Az avar kor vitathatatlanul legjelentősebb helyei: a Lukácsháza-Hegyalja-dűlői, közel 100 sírós Zsebe-Kassa-típusú temető és egy hasonló korú település Sé-Kertekalja területén. Lukácsháza-Pap-földek és a Kondics-réttel szembeni lelőhelyekről és a Kőszegfalvárói gyűjtött szórvány avar kori kerámia csak az avar kori jelenlét bizonyítékai. . A IX. századi Karoling-kori (akár szláv /?/ etnikai) hatalomra pusztán

11 a Szt. Vid szórvány tárgyai (Kiss et al. 1998: 96) és temploma, valamint egy nagyméretű szárnyaslándzsa utalnak. Ez utóbbi Kőszegszerdahely határából. Ezt, azaz a Birodalom végvidékének (Ostmark) fontosságát hangsúlyozzák Szombathely kerek alaprajzú vára (a 828-tól grófsági székhely Pfalzának része) és a Szt. Márton-templom temetője (Kiss etal. 1998:91-93). Árpád- és késő középkori (XI-XVI. század) emlékanyagot összesen 45 helyről (7. lista, 7. ábra) ismerünk. Ez a régióban a korábbi időszakokból legtöbb lelőhellyel képviselt római (31), neolitikus (30), rézkori (29), késő bronzkori (17) és kelta (28) megtelepedések számát is felülmúlja. Ez a népesség szaporodása és többszöri kirajzása, majd koncentrálódása miatt nem meglepő. Mindezek mellett tudunk több olyan település hajdani létezéséről okleveles adatokból (pl. Pogányok: a mai Kőszeg határában), avagy a II. József-kori térképlapokról (pl. Ludad, Apáti), amelyek régészeti azonosítása még a jövő kutatásának feladata. Kijelenthetjük viszont, hogy - úgy tűnik - sikerült megkutatnunk és azonosítanunk az első magyarországi besenyő etnikumhoz köthető falutelepülés (Gencsapáti-Besenyő-sziget) részletét Vas megyében. Megállapítható, hogy az I. katonai felmérésen ábrázolt Kis- és Nagy Csömöte

12 középkori előzményét sikerült régészetileg lokalizálnunk a mai Lukácsháza belterületén. A mai Gyöngyösfalu területén fekszik

13 - északról dél felé haladva - a középkorban még önálló Pöse, Ludad, Seregélyháza, Besenyő, Apáti és Gencs. Ezek az ősi, a Borostyánkő úttal párhuzamos római kori - de a középkorban is használt - mellékút mellé települt falvak meglétéről vallanak, de régészeti nyomait a felsorolt falvaknak ez ideig még alig ismerjük. A korszakban erőteljesen folytatódó mezőgazdálkodás, de az építkezések is jelentős táj átalakítással jártak. Például fa lakó- (Besenyő-sziget) és gazdasági épületek (Besenyő-sziget, Szombathely-Prenor: PAP 2004), várak (Szt. Vid) és városi utak (pl. Kőszeg: BAKAY 1990: 45) erdőirtást eredményeztek. A kő várak (Kőszeg-Oház és -Alsóvár, Szt. Vid: CHERNÉL 1877; HOLL 1982; BAKAY 2001; BENKHARD 2000, 2003; FEKETE 1996; Kiss 2000), templomok (Dozmat, Kőszegdoroszló, Kőszeg, Szt. Vid) és lakóépületek pedig a kőbányák intenzív kiaknázását jelentették. 11 Persze nem kizárható, hogy a felszíni gyűjtésből származó, avar koriként meghatározott kerámia e korra datálható. Ezt a kérdést azonban igazán csak ásatással tisztázhatjuk. 12 Coll. III. Sectio VI. 13 Coll. III. Sectio VII. 118