Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)

Régészet - Ilon Gábor: A velemi Szent Vid környékének településtörténeti rekonstrukciója a régészeti leletek tükrében

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 30 (2006) A RÉGÉSZETI ADATOK ÖSSZEFOGLALÁSA A kutatás jelenlegi állása - 99 helyen 230 esetbeni előfordulás - szerint egyértelműen megállapítható, hogy a vizsgálat központi elemét képező Szent Vid-hegy megtelepedésiindexe (10 korszak) a legmagasabb. Másként: tulajdonképpen a mikrorégió folyamatosan lakott pontja a neolitikumtól az Árpád-korig. Ennek magyarázata lehet: 1. jó elkülönülést (vertikális), védhetőséget tesz lehetővé, 2. az ellátásában szerepet játszó horizontális (szatelit) telepek remekül ellenőrizhetők, 3. jó kilátás nyílik innen a Gyöngyös és az Arany-patak völgyére, azaz egy jóval nagyobb régióra, 4. hatékony felügyelet biztosítható innen a Gyöngyös völgyében haladó Borostyánkő út forgalma tekintetében. Vagyis kulcspozíciója, egyúttal vezető szerepe a településstruktúrában a késő bronzkortól a római korig vitathatatlan. S bár az Árpád-korban még jelentősége nem elhanyagolható - igaz, az őskorinál jóval gyengébb, miközben Kőszeg és Szombathely centrális helyzetbe kerülnek - vezető szerepe ezt követően megszűnik. A római korban szerepét a kelta őslakosság Szt. Vid-i oppiduma ellensúlyozásaként alapított savariaiak claudiusi coloniája veszi át. Az Árpád-kor utolsó évtizedeitől a kőszegi Alsó- és Felsővár (Óház) uralta a mikrorégiót és ellenőrizte az utat. Kulcsfontosságú szerepet játszhattak a völgyben (alacsonyabb térszínen, a vízfolyás közelében) több korszakon keresztül a Gyöngyös keleti oldalán a Kőszegfalva-Kőszegfalvi-rétek I. (megtelepedési-indexe: 7 korszak) és a Gencsapáti-Kápolnadomb (megtelepedési-indexe: 5-6 korszak), valamint a vízfolyások által, tehát természetes módon védett Gencsapáti-Besenyő-sziget (megtelepedési-indexe: 6 korszak). Az Aranypatak völgyében Sé-Malomoldal és Doberdó komplexuma volt népszerű (megtelepedési-indexe: 8 korszak). A Gyöngyös és az Arany-patakok között pedig a szombathelyi Reiszig-erdő alatti dűlő (megtelepedési-indexe: 7 korszak). Azaz ezek a helyek évezredeken keresztül a legkedveltebbek voltak, tehát közvetlen környezetükre gyakorolta a legnagyobb nyomást az ember. Ha megnézzük a tanulmányunkhoz szervesen kapcsolódó ábrákat, azaz a lelőhelyek elhelyezkedését és szóródását, megállapítható: egy hatalmas, a Kőszeg-Rohoncihegységhez kapcsolódó erdőség lehetett a vízfolyások közötti területen, amelyet az évezredek során azonban mára jócskán kiirtott az ember. A listában szereplő lelőhely után zárójelben a felfedezés éve és/vagy az információ eredete található. (The year of discovery and/or the information source has been indicated in the parentheses put after the rescue sites listed hereunder.) 1. lista: Újkőkori és rézkori lelőhelyek List 1: Rescue sites from the Neolithic and the Bronze Age 1. Bucsu-Rétmelléki-dűlő: lengyeli kultúra települése (2003, Ilon G. ásatása, ILON 2004: 26) 2. Bucsu-Hosszú-dűlő: rézkori sír (2003, Ilon G. ásatása - publikálatlan) 119