Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)
Régészet - Ilon Gábor: A velemi Szent Vid környékének településtörténeti rekonstrukciója a régészeti leletek tükrében
Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 30 (2006) (BANNER 1956: II-IV. tábla; KÁROLYI 1992:41-44; KÁROLYI 2004:73. és 94. ábra; ILON 2004: 16, 41-44) ismerjük. Utóbbiak közül a legkiterjedtebb és a Kostolaci fázisban is élő a Szombathely-Reiszig-erdő alatti dűlőben megásott. A bronzkorból (2. ábra, 2. lista) 5 lelőhely pontos időrendi besorolás nélküli. A kora bronzkori (Kr. e. 2700/2500-1900/1800) megtelepedésnek 7 lelőhelyen rögzített bizonyítéka van a mikrorégióból. Míg a Lukácsháza-Kondics-réttel szembeni, Kőszegdoroszló-Delece és a séi lelőhelyekről csak szórvány anyag került elő, addig a Gencsa-páti-Besenyő-szigeten, a bucsui Szabad-erdő és a toronyi Másfeles-földek területén ásatásból származnak ismereteink. A Vucedol/Makó-Kosihy-Caka/Somogyvár-Vinkovci kultúrák települési gödrei mellett rendkívüli jelentőségű a toronyi Másfelesföldek makói kőbaltakészítő műhelye vucedoli kerámiával és a bucsui Szabad-erdőn feltárt házak, amelyek a harangedényes kultúra itteni megjelenésének kérdését vetik fel. Ennek tisztázása a vizsgált terület délkeleti peremén feltárt Szombathely-Zanat II.-Bogácai-értől keletre elnevezésű lelőhely harangedényes településnyomának (ILON 2004: 46) köszönhetően még izgalmasabbá válik. A középső bronzkor nyomait nem tudtuk elkülöníteni a terepen felgyújtott leletanyagban, ásatásból származó információink pedig nincsenek. Mindössze 2 szórványos előfordulást dokumentáltunk. A korszak kezdetén még élő Gáta-Wieselburg-i kultúra szórványként jelen van a Szent Viden (KÁROLYI 1975: 186) és hiteles - de máig publikálatlan - előfordulásáról tudunk Szombathely belterületén, a Romkertből (KÁROLYI 2004: 147. és 135-136. ábra; ILON 2004: 47). S bár a Litzen-kerámia jelenléte a Szombathely-kámoni városrészen (KÁROLYI 2004: 149-151. és 141-142. ábra; ILON 2004: 48—49) igazolt, vizsgált mikrorégiónkbeli előfordulására pillanatnyilag még nin-csenek bizonyítékaink, ahogy a korai és klasszikus halomsíros kultúra jelenlétére is alig (pl. Szt. Vid: KÁROLYI 2004: 151; Szombathely-Kámon-Távhő és Alsómező-dűlő). A vizsgált terület egyik legintenzívebb őskori benépesedése (14 helyen, továbbá 1 szertartáshely /Bucsu/ és 2 /Kőszeg, Gencsapáti/ kincslelet) a késő bronzkorban (Kr. e. 1400/1300-900/800) a késő halomsíros kultúra—korai urnamezős, majd az urnamezős kultúra időszakában történt. A velemi Szent Vid alatt elterülő, a hatalmi központot kiszolgáló földművelések településeiről (azaz a fellegvárhoz tartozó kistelepekről) most - e munka alapján - azonban már némi képet alkothatunk. A legfontosabbak közül elsőként a Gyöngyösfalu Pöse nevezetű falurészétől északra, mintegy 500 méterre megbolygatottra kell utalni. A publikáló a telepjelenséget a halomsíros kultúrához sorolta (KÁROLYI 1980: 143). Lukácsháza-Pap-földeken szintén nagy kiterjedésű települési komplexum található. A kb. 700x250-300 méteres kiterjedésű telep a Gyöngyös árterében fekszik. Egy másik késő bronzkori településként értelmezhető a kőszegdoroszlói Delece. Hitelesen feltárt településük részletét Szombathely határából a Kőszegi- és a Reiszig-erdő alatti dűlőkből ismerjük. Urnamezős korú temető sírjait Bucsu-Szabad-erdő 9 területén tártuk fel. A mikrorégió 9 Publikálásuk jogát Polgár Péternek engedtük át. 115
