Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 30. (2006) (Szombathely, 2007)

Régészet - Ilon Gábor: A velemi Szent Vid környékének településtörténeti rekonstrukciója a régészeti leletek tükrében

Ilon Gábor: A velemi Szent Vid környékének településtörténeti rekonstrukciója a régészeti leletek tükrében peremterületének déli szomszédságából ismert 2 kincslelet (Szombathely-Óperint u., Jaki út: ILON 2002) és lelőhelyek (ILON 2004: 65) tovább színesítik a képet. A bozsoki Kalaposkőn a késő bronz-/kora vaskori vallási-rituális-szertartáshely lehetett (ILON 2002; FEKETE 2004: 42), amit nem csak egy korabeli, szórvány bronz szobrocska (MISKE 1908: 266), de hitelesítő ásatás is igazolt. A táj átalakításában nem kis szerepet játszhatott az iparszerű és nagy területet késztermékekkel ellátó bronz feldolgozás faigénye. Az épület- és tűzifaszükséglet ugyanis további erdőirtásokat eredményezett, ahogy a művelhető földterületek biztosítása is a nyilvánvalóan növekvő népesség ellátása miatt. A kora vaskori Hallstatt kultúra (3. lista, 3. ábra) emlékei - Velemet nem számolva - 17 lelőhelyről ismeretesek. Azaz az előfordulási helyek mennyisége szinkronban van a Szt. Vid korabeli jelentőségével. A földművelés nagyságrendje és intenzitása az előző időszakhoz hasonlatos lehetett, s a Szt. Vid ekkori megerődítése nem csak néhány hektár erdő kiirtását eredményezhette. A középső vaskorban megjelenő szkítákra (3. lista, 3. ábra) a vizsgálat tárgyát képező területen a velemi Szt. Vid mellett alig van bizonyítékunk. A hegyről belátható, nem túl távoli, az Arany-patak völgyében fekvő Sé határában talált pintadera (ILON 1999), nyílhegy és tipikus ékszerük (GÁL és MOLNÁR 2004: 48. tábla 2-5.) a regionális központ és a Borostyánkő út ellenőrzésének szándékát és annak gyakorlását sejteti. Esetleg egy keverékkultúra itteni kialakulását is feltételezhetjük. A késő vaskori, észak-északnyugat felől érkező kelta, a vasfegyvereket ismerő, komoly földműves-állattenyésztő és iparos nép valószínűleg már az i. e. V század második felében-végén megszállta a már sokat emlegetett stratégiai fontosságú Szent Vid hegyet. Ezt az állítást az Arany-patak völgyében fekvő Sé-doberdói település (ILON és SOSZTARITS et al. 2001; GÁL és MOLNÁR 2004) korai emlékei (LT A2) megerősítik. A népesség telepeinek létezését a velemi Szent Vid alatt elterülő, a hatalmi központot kiszolgáló földművelések falvait (azaz az oppidum irányítása alá tartozó kistelepeket) már régóta hiányolják - de mind ez ideig alig kutatták - a korszak művelői. Ezennel azonban megkezdhetjük e fehér folt eltüntetését. A vizsgált régióban - Velemet e statisztikából most mellőzve - összesen 28 lelőhelyüket (4. lista 4. ábra)

10 ismerjük. Ezek voltak a központot ellátó termelők falvai és a területet, valamint a közlekedési utakat katonai támadás esetén esetleg védő települések. Utóbbira jó példa Gencsapáti-Besenyő-sziget birituális temetőjének lándzsás-kardos férfija, avagy a Bucsu határában feltárt hamvasztásos temető több, kardos eltemetettje. Mindkét temetőt a Kr. e. 3. században használták, bár az utóbbi kissé fiatalabb lehet (ILON és NAGY 2005). Nyilván a falvak lakói veszély esetén ugyanúgy menedéket remélhettek az oppidumban, mint ahogy korábban a Hallstattkor, vagy az urnamezős korszak külső településein élő földművesek. 10 Ebben még nem szerepel a 2006 tavaszán, Kőszeg Fő terén feltárt késő kelta települési objektum. B. Benkhardt Lilla és e sorok szerzőjének feltárása. 116