Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 29. (2005) (Szombathely, 2006)
Műtárgyvédelem - Ferencz Eszter: Mikroszkópos anyagvizsgálatok jelentősége egy késő római tűkarc-díszes pohár esetében
Ferencz Eszter: Mikroszkópos anyagvizsgálatok jelentősége egy késő római tűkarc-díszes pohár esetében lehet levonni a műszeres anyagvizsgálatok előtt, arra vonatkozóan, milyen mértékű károsodást okozott a pohár szerkezetében. A pH-érték méréséhez külön mintát vettünk a földből és ioncserélt vízben iszapoltuk. A leülepedés után az elkészített oldatból pHpapírra cseppentettünk. így 6-os értéket mértünk. Ez azt jelenti, hogy a pohár enyhén savas közegben volt. A föld, amiből a mintát vettük nagyon kemény, sárgás, agyagos talaj volt. A két információból megállapítható, hogy a tárgy egy vízzáró rétegként működő agyagos rétegben helyezkedett el, erős kémhatású közeg nem hatott rá, tehát a szerkezetben végbement károsodásokat elsősorban az e rétegek között elszivárogni nem tudó víz okozta. Az üveg romlásánál a víz elsődleges tényezőként van jelen, hiszen kioldja az üvegből a fémionokat. Először csak a felületről mosódnak ki és helyüket a víz H + kationja foglalja el. Az üveg felületi rétege elveszíti színét, fényét jellemző fénytörési mutatója megváltozik. A károsodott üvegréteg színjátszóvá - irizáló vá - válik. A felület pelyhesedni kezd, lemezecskék válnak le. Az irizált réteg lepergése után felszínre kerülhet a károsodás miatt durvult felületű üvegmag is, a repedések és a buborékok pedig megjelennek a felületen. A károsodás mértéke üvegenként változó. Előfordulhat, hogy az üvegszerű tulajdonságok teljesen eltűnnek, az üvegmag elpusztul. Régészeti üvegtárgyaknál tehát fontos a talaj kémhatását is vizsgálni, hiszen a szélsőséges pHértékek esetében drasztikus fizikai romlás következhet be, ami a további restaurálási eljárások megválasztásánál meghatározó tényező. Binokuláris sztereomikroszkópos anyagvizsgálatok A binokuláris sztereomikroszkópos vizsgálatok Leica MZ6 mikroszkóppal ráeső fényben, 25-80 érték közötti nagyításban a szombathelyi Savaria Múzeum restaurátor műhelyében készültek. Készítéstechnikai megfigyelések: Az üveg formába fúvással készült. Ennél a formakialakítási eljárásnál utolsó lépésként az előkészített hólyagot a keményfa formába süllyesztik, ahol egyidejűleg forgatás közben készre fújják. Ha az üvegolvadék nem homogén és az olvasztókád tetejéről merítik az üveget, akkor az üveg felületére úgynevezett fúváscsíkok rajzolódnak a perem irányába spirális vonalban. Ez a készítéstechnikai sajátosság a poháron gyönyörűen megfigyelhető. A peremet a pipáról való levágás után síkcsiszolással egyenesre igazították, de az éleket finomcsiszolással nem dolgozták el. Jól láthatóak a perem szélén az apró kagylós kitörések, amik nincsenek finoman lecsiszolva, tehát nem mindennapi használatra készült a tárgy, hanem kifejezetten temetkezési szertartáshoz (3. ábra). Az ókori üvegek a gyártási eljárás hiányosságaiból adódóan gyakran tele vannak levegő és szennyeződés zárványokkal. A pohár falában is jól megfigyelhetőek ezek a készítéstechnikai hibák. Az üveghibákat három típusba lehet elkülöníteni a gyártás során az olvadékba kerülő szennyeződéseken kívül: gáz zárványok, üveges zárványok, kristályos zárványok. 288
