Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 29. (2005) (Szombathely, 2006)

Régészet - Ilon Gábor–Juhász Imola–Sümegi Pál–Jakab Gusztáv–Szegvári Gabriella–Sümeginé Törőcsik Tünde: A Marcal-völgy története az őskortól a középkorig egy környezet – régészeti vizsgálat tükrében – Mezőlak–Szélmező tőzegláp geoarcheológiai vizsgálatának eredményei

Savaria a Vas megyei Múzeumok Értesítője, 29 (2005) \ A terület jelentős szárazodásával számolhatunk. A mintában mindössze néhány vízi menta, füzény és keskenylevelű gyékény maggal találkozhatunk. A területet homogén nádas borította. MLM-5 (125-80 cm: 2 600-300 cal ВС) A pollendiagramon a bükk pollenjének megjelenésével egy mélységben jelentősen megnő a makrofosszília koncentráció. Jelentősen nő a nád mennyisége, megjelenik a gyékény (rizodermisz), a zsombéksás, posványsás és vízi harmatkása. Gyakorivá válik a vízi menta. Arra következtethetünk, hogy a javuló klímával (növekvő csapadékmennyiség) javult a terület vízellátása. MLM-6 (80-35 cm: 300 cal ВС - 500 cal AD) A javuló klímával a nád helyét fokozatosan átveszi a gyékény. A makrofosszíliavizsgálatok alapján nem állapítható meg, melyik gyékényfaj volt az uralkodó, de mind a keskenylevelű, mind a széleslevelű gyékény jelen lehetett a területen. Gyakorivá válnak a sásfajok, mint a zsombéksás, posványsás, csőrös sás, villás sás, hólyagos sás, valamint a vízi harmatkása. Gyakori a füzény és a vízi menta. A mintából előkerültek a Leptoceridae tegzes lakó tokjai is. A Marcal-medence adatokkal igazolható története a régészeti leletek tükrében A fúrásminta feldolgozását leíró előző egységben már jelzett régészeti vonatkozásokat ezen fejezetben részletező régészeti adatokra építjük. Ezt a történeti rekonstrukciót erőteljesen befolyásolja az a tény, hogy amíg a folyó keleti oldala (Veszprém megye) ilyen szempontú feltérképezése - egy adott időintervallumban - megtörtént, a nyugati part lelőhelyeiről (Vas megye) ezt közel sem állíthatjuk. Utóbbinak az a nagyon egyszerű magyarázata, hogy a megyeszékhelyhez (Szombathely) és annak múzeumához (Savaria) képest a vizsgált régió periferikus helyzetű (ILON 2003). Az sem mellékes, hogy a térség városában (Celldömölk) sohasem működött múzeum, csak lelkes amatőröknek és néhány terepbejárási kampánynak

1 netán egy-egy véletlen folytán előkerült leletnek köszönhetjük információinkat. A topográfiai terepbejárások során gyűjtött leletanyag kulturális besorolásánál nem szabad megfeledkeznünk a régészettudomány aktuális (akkori) álláspontjáról. Ennek ellenére a jelenleg rendelkezésünkre álló adatok alapján 1. Sajnos a legfontosabb ilyen munka (Károlyi Mária 1967-ben leadott szakdolgozata, majd doktori disszertációja a Kemenesalja terepbejárásáról) a szerzők számára sem hozzáférhető. Hiányzik a Savaria Múzeum Régészeti Adattárából és eltűnt az ELTE Régészettudományi Intézete könyvtárából is. 177